|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
DVDBüntető ökölKovács Patrik
Brawl in Cell Block 99 –
amerikai, 2017. Rendezte: S. Craig Zahler. Szereplők: Vince Vaughn, Jennifer
Carpenter, Don Johnson. Forgalmazó: Bontonfilm. 132 perc.
S. Craig Zahler már
rendezői debütálásával oroszlánkarmokat villantott: a Csontok és skalpokban az útiwestern és a vérbő exploitation kötött
egymással lázálomszerű vadházasságot. Az opuszt nemcsak mesteri
feszültségkezelése repítette a csúcsra, hanem az is, hogy a direktor B-filmes
viszonylatban párját ritkító precizitással építette fel karaktereit, s kivált
azok csapatdinamikáját. Zahler második mozijának alapszituációja szerényebb
ambíciókat ígér ugyan, ám a kivitelezés erre fölényesen rácáfol. A Büntető ököl Bradley-je (Vince Vaughn) egy
balul sikerült drogüzletet követően börtönben találja magát, hoppon maradt
kliense pedig válaszút elé állítja: megöleti várandós feleségét és születendő
gyermeküket, ha hősünk nem iktat ki egy rivális bűnözőt. A célszemély azonban
egy szigorúan őrzött fegyintézetben raboskodik, és Bradley-nek is ide kell
eljutnia: útját egyre nyirkosabb-sötétebb zárkák és brutálisabb smasszerek
szegélyezik.
Markáns stílusváltás
ugyan nem történt a Csontok és skalpokhoz
képest, ám a fókusz ezúttal jelentősen szűkebb. Ez egyrészt a cselekménytér
korlátozásán (a szüzsé csaknem kétharmada keskeny börtönfolyosókon és
levegőtlen cellákban játszódik), másrészt a szikárabb elbeszélői stíluson
érhető tetten. A Büntető ököl
hamisítatlan „egyszemélyes” bosszúfilm, s feltűnően dialógusszegény: a főhős
profilját inkább egy-egy szuggesztív tekintet vagy kőkemény bunyójelenet
rajzolja ki. A ritkábban előforduló pimasz, játékos egysorosok viszont az
akasztófahumor koromfeketéjével festik meg az eszeveszetten brutális képeket
is. Zahler egyébiránt – előző művéhez hasonlóan – csínján bánik az
akciójelenetekkel: szinte az utolsó negyedóráig takarékra állítja őket, és
inkább a közegábrázolásra összpontosít. A sanyarú börtönmiliő kidolgozottsága
pedig még akkor is pazar, ha az első, lassabb sodrású játékrészben a rendező
többször is leülteti a filmet. Bradley fogvatartóival szembeni állhatatos
lázadása viszont akár alig leplezetett rendszerkritikaként is tételezhető lenne
(főként Don Johnson börtönparancsnokának kéjes szadizmusa fényében), ám a
zárlat egyértelműsíti, hogy a Büntető
ököl nem is állhatna távolabb az efféle indíttatástól.
Zahler – miként a Csontok és skalpok esetében – a
célegyenesben átütemezi a dramaturgiát: a fontolva haladást pergő ritmusra, a
diszkrétebb harci mozzanatokat ultraerőszakos leszámolásokra cseréli. Olyan
kendőzetlenül szcenírozza, ahogy Bradley csontokat tör szilánkosra, végtagokat
hajlít, arcokat borít vérbe, hogy Tarantino vagy Park Chan-wook is megsüvegelné
e gátlástalan, ám szórakoztató öncélúságot. Még a színészek is lubickolnak: a
fizikumát tekintve is e szerepkörre született Vince Vaughn bátran vedli le
komikusi manírjait, Udo Kier vérfagyasztó, Jennifer Carpenter szép és érzékeny.
Itt volna az ideje, hogy az eddig mindig uzsonnapénzből dolgozó Zahler végre
tisztes költségvetéssel vághasson neki következő munkájának.
Extrák: Így készült a Büntető ököl (magyar felirattal).
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|