|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziSztálin halálaHuber Zoltán
The
Death of Stalin – amerikai, 2017. Rendezte: Armando Ianucci. Írta: Fabien Nury.
Kép: Zac Nicholson. Zene: Christopher Willis. Szereplők: Andrea Riseborough
(Szvetlana), Jason Isaacs (Zsukov), Olga Kurylenko (Maria), Steve Buscemi
(Hruscsov), Rupert Friend (Vaszilij). Gyártó: Main Journey / TitleMedia / Free
Range Films. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos.
106 perc.
Ha egy politikai szatíra kiveri az illetékes
szerveknél a biztosítékot, biztosak lehetünk benne, hogy az alkotók célba
találtak. Bár az orosz hatóságok a Sztálin halála utáni zavaros idők ironikus
továbbgondolásával kapcsolatban oroszellenességet emlegettek, az érzékeny
reakciók oka nyilván más. Az alelnök zseniális szériájával világhírűvé
vált Armando Iannucci korábban már többször bizonyította, tökéletesen átlátja a
politika működését és képes hatásosan karikírozni a hatalom abszurd logikáját.
A képlet most annyiban módosul, hogy az író-rendező a
parlamentáris demokrácia fiktív figurái helyett a történelemhez nyúl, ráadásul
rögtön egy szörnyű diktatúra mélyére ereszkedve mesél a rendszer mély
romlottságáról. Ha valaki fellapozza a történelemkönyveket, a szovjet
generalisszimusz agyvérzésének és utódlásának körülményei már önmagukban
annyira bizarrak, hogy az alkotóknak túl sokat nem is kellett hozzákölteniük a
morbid parabolájukhoz. Nem az elnyomás és a terror borzalmas korszakából
születik vicc, hanem a görcsös hatalomvágyból és az alattomos manipulációkból,
ami a sztálini ötvenes évek kontextusában dermesztően groteszk látleletet
eredményez. Az áhított csúcsra vezető út lelketlen taktikázással és hitvány
megalkuvásokkal van kikövezve, a ránk váró fordulatoknál csak a figurák
aljasságai vérfagyasztóbbak. Iannucci a vaskosabb kontraszt kedvéért szemet
gyönyörködtető környezetbe helyezi az aljas játszmát, a sztori őrült tempót
diktál és fantasztikus színészgárda szórja a poénokat. A szurokfekete bohózat
hatalmas fegyverténye, hogy a rettenet képébe röhögve leplezi le a paranoia és
szervilizmus kínos ellentmondásait. Nemcsak rendkívül szórakoztató, de
példaértékű az alkotói hozzáállás, mert minél elnyomóbb a hatalom, annál
kevésbé tudja elviselni, ha kigúnyolják. A nevetés ugyanis mindig oldja a
félelmet.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|