|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziElit játszmaMészáros Márton
Molly’s
Game – amerikai, 2017. Rendezte és írta: Molly Bloom könyvéből Aaron Sorkin.
Kép: Charlotte Bruus Christensen. Zene: Daniel Pemberton. Szereplők: Jessica
Chastain (Molly), Idris Elba (Jaffey), Kevin Costner (Bloom), Michael Cera (X),
Chris O’Dowd (Downey). Gyártó: Entertainment One. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 140 perc.
Mi
másba foghatna egy Oscar-díjas forgatókönyvíró, minthogy életében először meg
is rendezi azt, amit ír? Aaron Sorkin éppen ezt tette, miután már sikerre vitte
haditengerészek gyilkosságát (Egy
becsületbeli ügy), egy kongresszusi képviselő különös ötletét (Charlie Wilson háborúja) és techguruk
élettörténetét (Social Network – A
közösségi háló; Steve Jobs): ezúttal annak a Molly Bloomnak a memoárjához
nyúlt, akit az amerikai bulvár csak pókerhercegnőként ismer: az Elit játszma lépésről lépésre
megmutatja, hogy jóval több van a belevaló, mindig talpra álló nő történetében,
mint az kezdetben sejthető.
Rendezői
debütálásában Sorkin keretbe illesztve meséli el azt, miként lett a buckasízés
olimpiai reménységéből olyan szerencsejáték-házigazda, akinél dollármilliók
cseréltek gazdát két perc alatt. Az alaptémát két eszköz teszi elsőrangúan
élvezetessé: a kiforrott dialógus és a színészek természetes játéka. Sorkin
számára talán minta lehetett Arthur Miller A
salemi boszorkányok című drámája: Molly ügyvédje a megbélyegzettség és az
igazság összetettsége miatt hozza példának az FBI által letartóztatott védence
érdekében, de az átütő erejű dialógusokat tekintve is akad hasonlóság. A
címszerepben lubickoló Jessica Chastain pontosan olyan ebben a szépen építkező,
de pszichológiailag kissé gyermetegen alátámasztott történetben, mint aki egész
életében ilyen szerepekre vágyott: még soha nem volt ennyire ragyogó a vásznon,
de ennyire attraktív sem – karizmáján túl egyre erősebben hangsúlyozott
dekoltázsával is hat a kliensekre. Az Elit
játszma filmnyelvileg konzervatív, ugyanakkor szellemes és dinamikus
alkotás. Egyik fő meglepetése nem a csattanó vagy az, hogy megmutatja a hajcsár
apát játszó Kevin Costner színészi képességeit, hanem a jól eltalált tempó:
észrevétlenül hamar eltelik a közel két és fél óra.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|