|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Mozi68 lepedőSepsi László
68 Kill – amerikai, 2017.
Rendezte és írta: Trent Haaga. Kép: Needham B. Smith. Zene: James Griffiths és
Haim Frank Ilfman. Szereplők: Matthew Gray Gubler (Chip), AnnaLynne McCord
(Liza), Alisha Boe (Violet), Sam Eidson (Dwayne). Gyártó: Snowfort Pictures /
AMP. Forgalmazó: Cinenuovo. Feliratos.
93 perc.
Mint minden valamirevaló
exploitation, a Trománál edződött Trent Haaga filmje kaján érzéketlenséggel
tenyerel bele egy korának közéletét izgalomban tartó botránytémába. Miközben az
elmúlt évet a napvilágra került szexuális zaklatások híre és a Szolgálólány meséjének világsikere
utalta, a 68 lepedő vérbő fekete
komédiát kreál a filléres neo-noirok egyik kedvenc témájából, jelesül egy femme fatale biztatására végrehajtott,
majd természetesen félrement rablásból. Ez nem volna különösebben meglepő
húzás, ám a Bryan Smith azonos című kisregényét adaptáló forgatókönyvben minden
nőnemű lény femme fatale, és a nemek
közti viszony leginkább a hadiállapot fogalmával írható le, ahogy az alapvető
fegyvernemek a szex, a pénz és a machete.
A 68 lepedő tutyimutyi főhősének – aki afféle átmenet a klasszikus
noirok bűnbe csábult kisemberei és a kilencvenes évek slackerjei között –
legfőbb jellemhibája, hogy képtelen nemet mondani a nőknek. Ám mielőtt a
történet soviniszta tanmesévé silányulna a tökénél fogva rángott szegény fehér
férfiról, Haaga a klasszikus Troma-receptet követve annyi perverz véglénnyel
zsúfolja teli filmjét, hogy a kirajzolódó világban a manipulatív vérszomj a
nőalakok részéről nem valamiféle természetbeli adottságnak, hanem az egyetlen
lehetséges túlélési stratégiának tűnik. Mindezzel együtt a fókusz mindvégig a
huszonéves tökfilkón marad, akinek ki kell lépnie kényelmes passzivitásából, ha
túl akarja élni a címben jelzett 68 lepedőre fenekedő rosszarcúak ostromát:
jellemző a film punkos politikai inkorrektségére, hogy eszmélését az
érzékelteti, hogy elkezd női ruhát hordani. Miként a trash-szellemiségben
fogant műveknél lenni szokott, a 68
lepedőnek is gondjai akadnak azzal, hogyan töltse ki a két extravagáns
mészárlás közti játékidőt, de amikor újra megtalálja a ritmust és belelendül a
kaszabolásba, felelőtlenül szórakoztató néznivaló.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1 átlag: 8 |
|
|
|
|