|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziSzabadulószobaKránicz Bence
Escape Room – amerikai, 2017.
Rendezte: Will Wernick. Írta: Noah Dorsey. Kép: Jason Goodell. Zene: Jeremy
Miles Ferguson. Szereplők: Evan Williams (Tyler), Annabelle Stephenson
(Natasha), Elisabeth Hower (Christen), Dan J. Johnson (Anderson). Gyártó:
Escape Productions. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 86 perc.
Négyfős baráti társaság
választ magának jópofa esti programot: egy szabadulószobába fizetnek be,
ahonnan egy óra alatt kell kijutniuk. Ám csakhamar kiderül, hogy nem ők
játszanak, hanem valaki más játszik velük, és az életük a tét... Nem, ez nem is
a Szabadulószoba című, 2017-es,
kisköltségvetésű amerikai horror története, hanem a Szabadulószoba című, 2017-es, kisköltségvetésű amerikai horroré. A Szabadulószobával ellentétben a Szabadulószobában egy hatfős baráti társaság választ magának
jópofa esti programot: egy szabadulószobába fizetnek be, ahonnan egy óra alatt
kell kijutniuk. Ám csakhamar kiderül, hogy nem ők játszanak, hanem valaki más
játszik velük, és az életük a tét.
Nem először fordul elő a
filmtörténetben, hogy különböző alkotóknak egyszerre pont ugyanaz jut eszébe, a
közelmúltból gondolhatunk például a Truman
Show és az Ed TV párosára vagy
Truman Capote-duplaéletrajzra. A két friss Szabadulószoba
esete ezeknél egyszerre enyhébb és súlyosabb: enyhébb, mert az utóbbi években
népszerűvé vált csapdaszobás logikai játékok témája valósággal kínálja magát
zárt szobás krimihez vagy horrorhoz; és súlyosabb, mert a két film kínosan
hasonlít egymásra. Többek között abban is, hogy jóformán ugyanannyira
érdektelenek. Az itthon bemutatott variáció a Fűrész-típusú kamaraborzalmakat vegyíti a „mennyire ismered
szeretteidet valójában?” kérdését boncolgató, melodrámai utakon tapogatózó
történetsémával, amelyet nemrég a Magyarországon váratlan sikert aratott olasz
film, a Teljesen idegenek is
elővezetett. Kérdés tehát van, de válaszok nincsenek, a két tematika
találkozásából nem futotta többre egy átgondolatlan és összecsapott,
látványosan olcsó horrornál. Talán inkább a másik Szabadulószobával érdemes próbát tenni, abban legalább feltűnik
Sean Young.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1 átlag: 7 |
|
|
|
|