KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A halászkirály legendája

Horányi Péter

The Fisher Kingamerikai, 1991. Rendezte: Terry Gilliam. Szereplők: Jeff Bridges, Robin Williams, Ammanda Plummer. Forgalmazó: Bontonfilm. 132 perc.

 

Terry Gilliam a Monty Python felbomlása után hamar bebizonyította, hogy önállóan is képes maradandót alkotni, forgasson bár disztopikus drámát (Brazil, 12 majom), vagy vicces időutazós fantasyt (Időbanditák), a horrorral és vígjátékkal egyaránt kokettáló mesefilmet (Grimm) vagy drogfilmet (Félelem és reszketés Las Vegasban). A műfajilag színes életművet a sajátos humor és látásmód köti össze, amelyben A halászkirály legendája ritkábban hivatkozott tétel ugyan, pedig legalább annyira egyedi film, mint többi.

A halászkirály legendája kiválóságát az adja, hogy Gilliam bátran nyúl a hollywoodi dramaturgia tucatmegoldásaihoz, és oldja fel őket a saját víziójában: a „vígjátéki férfimelodráma” korántsem tekinthető bevett műfajkombinációnak. Jack Lucas (Jeff Bridges), a sikeres és arrogáns rádiós műsorvezető, egy meggondolatlan kommentjével éttermi tömegmészárlást robbant ki. Az események hatására megtörik, és bűntudatától menekülve a hajléktalanok világába keveredik. Ott találkozik Parryvel (Robin Williams), akinek a felesége a lövöldözés egyik áldozata volt, és most Jackhez hasonlóan a múlt elől menekül. Találkozásukból barátság kerekedik, és lassan megtanulják, hogy mit jelent áldozatot hozni egy másik emberért.

A film erényei, mint a legtöbb Gilliam-filmnél, ezúttal sem annyira a konkrét sztoriban, hanem a furmányos megvalósításban rejlenek. A démonaikkal küzdő két férfi történetét a rendező egy allegorizált, mágikus New York-i színtérbe helyezi. A kompozíciókat torzítja és a képeket szokatlan kameraállásokkal szürreálissá teszi, míg máskor a fényjátékai révén a jelenetek expresszionista hatásúvá válnak. Mindezek mögött azonban nem komoly és zord szerzői vízió húzódik meg, hanem egy sokárnyalatú érzékenység, amely a másik ember iránti felelősség fájdalmát sok humorral és iróniával mutatja be. A Halászkirály azért lesz rendkívül szórakoztató és szellemes, mert nem fél kicsit a feje tetejére állítani a dolgokat. Williams és Bridges tökéletesen eltalálták a szerepüket, de minden egyes karakter – legyen az a hermafrodita hajléktalan vagy egy tolószékes Tom Waits – egyedülállóan emlékezetes.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/01 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13513