|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziNyílt tengeren: Cápák közöttSepsi László
Cage Dive – amerikai,
2017. Rendezte és írta: Gerald Rascionato. Kép: Andrew Bambach. Zene: The
NewtonBrothers. Szereplők: Joel Hogan (Jeff), Josh Potthoff (Josh), Megan Peta
Hill (Megan), Pete Valley (Greg). Gyártó: Just One More Productions / Exit
Strategy. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 80 perc.
Kevés elhibázottabb found footage horrorkoncepciót lehet
elképzelni, mint az Ausztrália partjainál hajótörést szenvedett fiatalok
haláltusájának áldokumentumai. Miután bekövetkezett a katasztrófa – egy
hatalmas hullám felborítja a hajójukat –, a Cápák
között kénytelen a nyílt vízen tempózó hősök arcközelijeire szorítkozni,
majd mikor az éj is leszáll, a beálló sötétség még a síró-ordító arcok
csekélyke attrakciójától is megfosztja a nézőt. A totális minimalizmussal
tüntető Nyílt tengeren-franchise –
mely csupán annyit ígér, hogy emberek fognak a vízbe esni, majd ott megeszik
őket a cápák – és a „talált filmes” forma összeboronálásában a két hagyomány
alulfogalmazottsága végül új minőség létrehozása helyett leginkább kioltja
egymást.
Az eseménytelenség
csapdáját a minimál-cápahorrort 2003-ban feltaláló Nyílt tengeren úgy kerülte ki, hogy a rémfilm felől a melodráma
felé mozdult, az állathorror monstrumaiba belesűrítve egy foszladozó
párkapcsolat minden rettenetét (lásd még a korlátozott mozgástér és az
állattámadások ilyetén használatát a Véres
hétvégétől a Cujóig). Ebbe az
irányba indul az elsőfilmes író-rendező Gerald Rascionato is, ám a Cápák között párkapcsolati drámája nem merészkedik
beljebb a part menti sekély vizeknél. Bár Rascionato mintha megsejtette volna,
hogy ötletei nem elegendőek egy egészestés horror megtöltéséhez, de sem a hősök
halovány szerelmi háromszögéből, sem pedig a szövegbe illesztett utólagos
visszaemlékezésekből és ál-sajtóhírekből nem képes olyan érzelmi dinamikát
csiholni, mely kirántaná a holtpontról megfeneklett filmjét. A Cápák között úgy viszonyul az ausztrál
állathorror gazdag hagyományaihoz, mintha valaki úgy szállt volna versenybe a
bordás krokodilokkal és dúló vadkanokkal, hogy a barátaival lefilmezett pár
halat a kert végi tavacskában.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2 átlag: 6.5 |
|
|
|
|