|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziTotál gázBaski Sándor
À fond – francia, 2016.
Rendezte: Nicolas Benamou. Írta: Frédéric Jardin és Fabrice Roger-Lacan. Kép:
Antoine Marteau. Zene: Maxime Desprez és Michel Tordjman. Szereplők: José
Garcia (Tom), André Dussollier (Ben), Charlotte Gabris (Melody). Gyártó: Chic
Films / La Petite Reine. Forgalmazó: Cinetel. Szinkronizált. 91 perc.
A vígjátékírás
alapfogása: keress egy olyan szituációt, amelyhez hasonlót a nézők nagy része
személyesen is átélt, legyen az orbitális macskajaj (Másnaposok), kínos találkozás az apósjelölttel (Apádra ütök) vagy a gyerekáldás
fenyegető közeledése (Felkoppintva).
Ebből a szempontból a legnagyobb közös többszöröst valószínűleg a családi
nyaralások jelentik, amelyek – az elvétett autópálya-lehajtóknak, az
átgondolatlan útiterveknek vagy az összezártságból fakadó konfliktusoknak
köszönhetően – kellemes kikapcsolódás helyett gyakran fordulnak át rémálomba.
Bármennyire is hálás a
téma, Nicolas Benamou rendező is érezhette, hogy a Harold Ramis-féle Családi vakáció hozzáadott érték nélküli
francia átiratára talán még a műfaj rajongói sem ülnének be. A Totál gáz nagy – és egyetlen – ötlete,
hogy a jól ismert vígjátéki formulát egy thrillerelemmel ötvözi: a nagypapával
és egy potyautassal kiegészült négytagú család ezúttal el sem jut az áhított
vakáció helyszínére, mert vadonatúj okosautójuk az autópálya közepén felmondja
a szolgálatot, és megállíthatatlanul robog előre 160 km/órás sebességgel.
A koncepció ígéretes,
akár működhetne is, ha a rendező megtalálná a középutat a komédia és a
határidő-dramaturgiára építő thriller közt, de erre kísérletet sem tesz. A Totál gáz legnagyobb bűne nem a totális
komolytalansága (Will Ferrell és társai a blődlinek pont ezt a vállfaját
szokták csúcsra járatni), hanem a ripacskodásra instruált színészek szájába
adott olcsó kabaréhumor. Benamou még azzal sem védekezhet, hogy a gyereknézők
miatt kellett lebutítania a filmjét, a korhatárosabb dialógok ugyanis arra
utalnak, hogy nem ők voltak a célközönség. A fináléban derül csak ki, hogy a
rendező jobb érzékkel nyúl az akciójelenetekhez, mint a vígjátéki
szituációkhoz, a legbölcsebb karrierlépés így az lenne a részéről, ha legközelebb
Luc Bessonhoz kopogtatna be egy bérmunkáért.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2 átlag: 6.5 |
|
|
|
|