KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Oltári baki

Alföldi Nóra

Jour J – francia, 2017. Rendező: Reem Kherici. Írta: Stéphane Kazandjian és Reem Kherici. Kép: Pierre-Hugues Galien. Szereplők: Reem Kherici (Juliette), Nicolas Duvauchelle (Mathias), Julia Piaton (Alexia), Sylvie Testud (Clarisse), François-Xavier Demasion (Ben). Gyártó: Gaumont / Mandarin Films / France 2. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 94 perc.

A romkomok háza táján nincs jobb cselekményszervező elem egy esküvőnél, elvégre a nők életében látszólag minden erre fut ki: egy lánynak nem is lehet más kívánsága, mint hogy a nagybetűs álomnapon fehér tütübe bugyolálva lépdelhessen szíve választottja felé. Az Oltári baki című film ügyesen habcsókba öntött ám kissé karcos koncepciójáról mindent elárul, hogy főhősnője számára pont nem ez a beteljesülésre váró ábránd. Juliette inkább a másik végéről közelíti meg a helyzetet: esküvőket szervez, saját szórakozására alkalmanként egyéjszakás kalandokba bocsátkozik, egyébként alkoholista anyjáról gondoskodik és minden erejével azon van, hogy független nőként élje életét. Úgy tűnik, ezzel rendben is vannak a dolgok a nála – ám mindennapjaiban kisebb zavar támad, amikor friss egyéjszakás kalandja kényszerűségből őt bízza meg az esküvőjének szervezésével, ráadásul a menyasszony Juliette gyerekkori mumusa.

A film innentől kezdve egyrészt félreértések és jellegzetesen franciás hisztik kacagtató vígjátéka, másrészt Reem Kherici főszereplő-rendezőnő meglepően drámai és megható utazása a 21. századi női lélek rejtelmeibe, ahol az apróságokat is gyermekkori frusztrációk, apakomplexussal teli gondolatok kísérnek. Az Oltári baki kedves gesztusaival, megkapó motívumvilágával és lendületes vonalvezetésével színvonalas mese a felnőni nehezen tudó harmincasokról, és mivel mindent kicsit idézőjelbe tesz, meglepően jól működnek az egyébként visszatetsző értékrombolós-poénok, mi több a hímsoviniszta megállapítások is. A film nyitó-teóriája az, hogy minél szebb egy nő, annál bolondabb és minél alacsonyabb annál sátánibb, mert közel van a pokolhoz. Kherici rendezőasszony történetesen alacsony és gyönyörű – nincs is üdítőbb annál, amikor egy francia vígjáték képes az öniróniára.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/07 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13285