|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziOltári bakiAlföldi Nóra
Jour J – francia, 2017. Rendező: Reem Kherici. Írta: Stéphane Kazandjian és Reem Kherici. Kép: Pierre-Hugues Galien. Szereplők: Reem Kherici (Juliette), Nicolas Duvauchelle (Mathias), Julia Piaton (Alexia), Sylvie Testud (Clarisse), François-Xavier Demasion (Ben). Gyártó: Gaumont / Mandarin Films / France 2. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 94 perc.
A romkomok háza táján nincs jobb
cselekményszervező elem egy esküvőnél, elvégre a nők életében látszólag minden
erre fut ki: egy lánynak nem is lehet más kívánsága, mint hogy a nagybetűs
álomnapon fehér tütübe bugyolálva lépdelhessen szíve választottja felé. Az Oltári baki című film ügyesen habcsókba
öntött ám kissé karcos koncepciójáról mindent elárul, hogy főhősnője számára
pont nem ez a beteljesülésre váró ábránd. Juliette inkább a másik végéről
közelíti meg a helyzetet: esküvőket szervez, saját szórakozására alkalmanként
egyéjszakás kalandokba bocsátkozik, egyébként alkoholista anyjáról gondoskodik
és minden erejével azon van, hogy független nőként élje életét. Úgy tűnik,
ezzel rendben is vannak a dolgok a nála – ám mindennapjaiban kisebb zavar
támad, amikor friss egyéjszakás kalandja kényszerűségből őt bízza meg az
esküvőjének szervezésével, ráadásul a menyasszony Juliette gyerekkori mumusa.
A film innentől kezdve
egyrészt félreértések és jellegzetesen franciás hisztik kacagtató vígjátéka,
másrészt Reem Kherici főszereplő-rendezőnő meglepően drámai és megható utazása
a 21. századi női lélek rejtelmeibe, ahol az apróságokat is gyermekkori
frusztrációk, apakomplexussal teli gondolatok kísérnek. Az Oltári baki kedves gesztusaival, megkapó motívumvilágával és
lendületes vonalvezetésével színvonalas mese a felnőni nehezen tudó
harmincasokról, és mivel mindent kicsit idézőjelbe tesz, meglepően jól működnek
az egyébként visszatetsző értékrombolós-poénok, mi több a hímsoviniszta
megállapítások is. A film nyitó-teóriája az, hogy minél szebb egy nő, annál
bolondabb és minél alacsonyabb annál sátánibb, mert közel van a pokolhoz.
Kherici rendezőasszony történetesen alacsony és gyönyörű – nincs is üdítőbb
annál, amikor egy francia vígjáték képes az öniróniára.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 3 átlag: 7.33 |
|
|
|
|