|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziA kertész titkaJankovics Márton
(Rosemari) –
norvég-dán-német, 2016. Rendezte és írta: Sara Johnsen. Kép: Hélène Louvart,
Erik Wilson. Zene: Nikolaj Torp Larsen. Szereplők: Ruby Dagnall (Rosemari), Kristian Fjord
(Jim), Laila Goody (Hilde), Tommy Kenter (Klaus Dreyer). Gyártó: 4 1/2 Film.
Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 95
perc.
A sötét rejtélyekkel és
bizarr családtörténetekkel teli skandináv krimi az egyik legfőbb kulturális
exportcikké vált a térségben, így nem meglepő, hogy a norvég Sara Johnsen
filmjének kissé hatásvadász módon kiválasztott magyar címe is ezt a vonulatot
igyekszik meglovagolni. Erre az áthallásra persze van is némi alapja a
forgalmazónak, hisz A kertész titkában
nincs hiány a szereplők múltjában lapuló titkokból, fura családmodellből és
országhatárokon átívelő nyomozásból sem. Ám mindez teljesen nélkülözi a bűnügyi
jelleget, és krimi helyett inkább egy édes-bús, vígjátéki elemeket sem
nélkülöző identitásdráma keretében kerülnek napfényre a régi, szőnyeg alá
söpört történetek.
A cselekmény
középpontjában egy újságírónő áll, aki a lagziján bukkan rá egy frissen
született csecsemőre a helyi hotel mosdójában. 16 évvel később felbukkan egy
különösen viselkedő kamaszlány, akivel hamar egymásra ismernek, és a vér
szerinti szülők keresésére indulnak. A
kertész titka nem hagy kétséget afelől, hogy a valósággal való szembenézés
ugyan mindig fájdalmas, ám egyben esélyt is ad a lelki sebek gyógyulására és a
megbocsájtásra. Johnsen már korábbi filmjeiben is foglalkozott az örökbefogadás
traumájával, a Nagykutyában például
egy különböző családokhoz adoptált testvérpár kései egymásra találását mutatta
be. Akárcsak ott, a nagy felismerés itt is feje tetejére állítja a szereplők
világát, amelyben így újra rendet kell teremteniük. A film extrém körülmények
között vizsgálja a szokásos kamaszkori önkeresést, tovább emelve ezzel a coming of age történetek alapvető
tétjét. Johnsen érzékenyen és többnyire hitelesen építi föl a feszültséget a
film folyamán, kár, hogy a végére megijed, és az epilógusban minden konfliktust
beleolvaszt a happy endek erőszakosan optimista, problémátlan világába.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 3 átlag: 5.67 |
|
|
|
|