|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziPorto 35mmVajda Judit
Porto –
amerikai-portugál, 2016. Rendezte: Gabe Klinger. Írta: Larry Gross és Gabe
Klinger. Kép: Wyatt Garfield. Szereplők: Anton Yelchin (Jake), Lucie Lucas
(Mati), Paulo Calatré (Oliveira), Francois Lebrune (Anya). Gyártó: Bando Á
Parte / Double Play Films. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 76 perc.
Az elsőfilmes Gabe
Klinger alkotása első pillanatától kezdve olyan szuggesztív, hogy ugyanannyira
a rabjaivá válhatunk, mint amennyire rabjaivá váltak a főhősök a benne
megjelenített egyéjszakás szerelemnek. Egy fiatal férfi suttog egy fiatal nőnek
egyszerű, mégis varázslatos mondatokat, amikre a nő ugyanabban a szellemben
válaszol, majd közeliben is láthatjuk őket, egymás felé fordulva az ágyban,
nyilvánvalóan szeretkezés után.
A mondatok és a jelenet
később még visszatérnek a filmben, ahogy számos más mozzanata is megismétlődik
– a töredékekből végül összeáll egyetlen csodálatos éjszaka története, három
felvonásban: először a férfit, utána a nőt, végül kettejüket együtt állítva a
középpontba. A fennmaradó időben pedig a hősök és a kamera a címben jelzett
Portóban bolyonganak (sőt egyszer még Párizsba is ellátogatnak). Így játékossága
mellett a celluloidra forgatott alkotás azzal is a francia új hullámot idézi,
ahogyan a városokat és jellegzetes tereit, például presszóit ábrázolja.
A mű a filmművészeti
mellett irodalmi előképpel is dicsekedhet: ugyanúgy a cseppfolyóssá váló időt,
az elillanó emlékeket vizsgálja, mint Proust Az eltűnt idő nyomában című remekében (a hősök egyik
beszélgetésében el is hangzik az író neve és az alkotás címe). Teszi mindezt
apró gesztusok, kicsiny csodák felemlegetésével, olyan csekély játékidőben,
hogy esélye sincs modorossá válni. A nem túl erős, sőt szokványosnak mondható
sztorira bárki könnyűszerrel rácsatlakozhat, és annak köszönhetően, hogy a
rendező filmjét nem a történet végével, hanem az elején is bemutatott gyönyörű
jelenet bővebb kifejtésével fejezi be, úgy érezhetjük: történjék utána bármi,
ezt az éjszakát, ezt a rövid ideig tartó, de addig a legigazibbnak bizonyuló
szerelmet már senki sem veheti el sem az azóta már valahol máshol járó Anton
Yelchin alakította főhőstől, sem tőlünk.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2 átlag: 6 |
|
|
|
|