|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
DVDA Sötét Igazság LigájaSepsi László
Wonder Woman – amerikai, 2017.
Rendezte: Jay Oliva. Forgalmazó: Warner Home Video. 73 perc.
A DC-Warner konglomerátum
elkezdte hadrendbe állítani egységeit, hogy megtisztítsák a terepet a novemberi
nagy durranásnak szánt Igazság Ligája
előtt. Ebben az animációs részlegnek is megvan a maga szerény szerepe, de a
DC-képregények okkult vonulatából összeállt Sötét
Igazság Ligája a cím és a nyitány cameói ellenére legalább valamelyest
törekszik a nagy testvértől függetlenül is értékelhető világ megteremtésére. Ezen
vállalásában a legfontosabb fegyvertény a horror műfaji elemeinek és a
szuperhőstörténetek jellegzetességeinek vegyítése: bár a két hagyomány nem áll
távol egymástól (lásd Batman gótikus gyökereit), az ezredforduló után készült
mozgóképes feldolgozások csínján bántak a rémfilmes kitérőkkel. A Sötét Igazság Ligájának
erőszakábrázolása emiatt messze intimebb, mint a szuperhőssztoriktól megszokott
attraktív bunyók, a felütésben a pokoli látomásoktól megtébolyodó átlagemberek
tragikus rémtettei jóval közelebb állnak az Alan Grant-féle Batman-képregények és a Hellblazer nagyvárosi pusztulatához,
mint a jelenkor blockbustereinek esztétikusan leomló fém-üveg felhőkarcolóihoz.
John Constantine reflektorfénybe emelése kellemesen kiábrándult alaphangulattal
javítja fel a sztorit, de hiába szorul a karakter karizmája mögött
statisztaszerepbe a mágikus kommandó többi tagja, A Sötét Igazság Ligája bő hetven percében mérsékelten meggyőző
eredménnyel feszül egymásnak a két műfaji hatásmechanizmus. Míg a kórházi
vécékből feltörő fekáliaszörny ellen vívott csata pazar elegye a gigantomán
heroizmusnak és a horror perverzióinak, addig a zárlat városrombolása lila
erőterekkel és energialabdacsokkal már a visszazuhanást jelzi a multiplexekben
is egyre unalmasabb paradigmához. A Sötét
Igazság Ligájának bizarr túlzásai és a világát belengő gótikus fatalizmus
épp annyira elég, hogy ne fúljon teljes érdektelenségbe – a Batman Superman ellen és az Öngyilkos osztag után itt is úgy tűnik,
egyelőre az excesszus az egyetlen plusz, amit a DC filmjei fel tudnak mutatni a
konkurenciával szemben.
Extrák: Semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 4 átlag: 7.75 |
|
|
|
|