|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Animációs stúdiókEd Catmull – Amy Wallace: Kreativitás Rt.A végtelenbe – és tovább!Varga Zoltán
Vállalatvezetői kalauznak
álcázott stúdiótörténet a Pixar műhelyéről.
Piros ellenfényben álló,
szkafanderes sziluettfigura vezényel a Kreativitás
Rt. könyvborítóján. Az animációs filmek kedvelői bizonyára rögtön felismerik:
a Toy Story-filmek egyik emblematikus
főhőse, Buzz Lightyear félprofilját látjuk. A Pixar Studio szerepét nem lehet
eléggé hangsúlyozni a számítógépes animáció világméretű diadalútjának
elindításában, a főáramlatbeli egészestés animáció – nem mellesleg
dollármilliárdokat jövedelmező – átfazonírozásában, vagy a Disney-hagyományokat
folytató hollywoodi mesélőkedv felfrissítésében. Míg a Pixarhoz feltehetőleg sokan
elsősorban John Lasseter, Steve Jobs vagy esetleg George Lucas nevét
asszociálják, a stúdió szárnyalásában meghatározó szerep jutott dr. Edwin
Catmullnak is, akinek a tudomány – jelesül az informatika – felől vezetett az útja
az animációsfilm-készítéshez. A Kreativitás
Rt. olvasói a Pixar (s bő évtizede immár a Disney Animation) elnöke, Ed
Catmull (és egy újságíró, Amy Wallace) kalauzolásában ismerkedhetnek meg az
elmúlt 30 esztendő eseményeivel – s még régebbre kalandozva, a számítógépes (mozgó)képalkotás
lefegyverző térhódításának előzményeivel is.
Catmull könyve
mindazonáltal nem hagyományos értelemben vett filmtörténet, ami önmagában nem
meglepő, hiszen egy stúdióelnök, nem pedig egy filmes szakíró számol be az
előző évtizedek tapasztalatairól; ugyanakkor stúdiótörténetnek,
intézménykrónikának sem nevezhető – sőt, bizonyos értelemben még csak nem is
kimondottan „filmes könyv”. A Kreativitás
Rt. módfelett szokatlannak tetsző könyvhibridet kínál (erre utal az alcím
is: Az inspiráció útjában álló nehézségek
leküzdése a Pixar módszerével), amennyiben a filmtechnikai és
stúdiótörténeti fejtegetések alárendelődnek az üzlet- és vállalatvezetési
tapasztalatok megfogalmazásának, a főnöki-vezetői szerepkör nyújtotta
feladatok, sikerek és tévedések lajstromozásának – vagy inkább ötvöződnek
velük. Az arány változó; nem mindig könnyű eldönteni, hogy filmes könyvnek
álcázott üzletvezetési könyvvel van dolgunk, vagy fordítva. Catmull dédelgetett
álma volt, hogy létrehozza az első, számítógéppel készült egészestés filmet, s
miután ez valóra vált, az ezt lehetővé tevő kreatív vállalati kultúra
fenntartását tűzte ki célul. Könyve azoknak az irányelveknek a
dokumentációjaként is felfogható, amelyek az elmúlt évtizedek során
felhalmozódtak ehhez a célkitűzéshez – ámde a legkevésbé sem száraz áttekintést
olvashatunk, sokszor nagyon is messzire mutatóak a fejtegetések, egyes
kérdéskörök például az észlelés filozófiájával kapcsolatos elméleteket is
mozgósítják, s különösen szellemesek a filmkészítést metaforikusan megjelenítő „mentális
modellek”.
Ha az animáció vagy a
kortárs film iránt érdeklődő olvasókat első pillantásra talán eltántoríthatja
ez a közelítésmód, aggodalomra semmi ok: bár egyes részekben egyértelműen a –
máskülönben rendkívül rokonszenves – cégvezetői direktívák kirajzolódása kerül
az előtérbe, a kötet mindvégig élvezetes lehet azok számára is, akik a
mozgóképek rajongóiként veszik kézbe a könyvet. Az informatív részletekben
gazdag, az olvasót magabiztosan vezető szöveg nem kifejezetten rövid – több
mint 330 oldalas. Éppúgy megismerkedhetünk benne a Catmull pályakezdése tájékán
kibontakozó képalkotói forradalommal, mint a már befutott stúdió
munkafolyamatainak már-már rituális kellékeivel (ilyen például a fejlesztés
alatt álló projektek megvitatása a főrendezőket tömörítő Agytröszt által); az
első sikerek után megszilárduló vállalati identitás megtalálásának története hasonlóképpen
elénk tárul, mint a Pixar és a Disney kettős vezetésének kihívása. Bár sok
műhelytitokra is fény derül – kiváltképp érdekesek az egyes Pixar-alapművek,
így a Némó nyomában vagy a Wall-E történetszövésének változásai,
ezek miértje és mikéntje –, a kötet sorvezetőjét ezzel együtt is alapvetően a
vállalatvezetési szempontok adják. A külső megjelenést és a szöveg
tartalmi-nyelvi kidolgozását illetően egyaránt minőségi munkát üdvözölhetünk a Kreativitás Rt.-ben – méltó a Pixar-színvonalhoz.
HVG Könyvek, 2016.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 4 átlag: 5.5 |
|
|
|
|