|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziHalálos iramban 8. Huber Zoltán
The
Fate of the Furious – amerikai, 2017. Rendezte: F. Gary Gray.
Írta: Chris Morgan, Gary Scott Thompso.
Kép: Stephen F.
Windon. Zene: Brian Tyler.
Szereplők: Dwayne
Johnson (Hobbs), Charlize
Theron (Cipher), Scott
Eastwood (Eric), Vin Diesel
(Toretto). Gyártó: Universal
Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált.
Hívhatjuk
hetedik művészetnek és csodálhatjuk százhúsz év alatt elért magasságait, a mozi
alapvetően a bennünk élő gyermeken keresztül lép kapcsolatba velünk. A sötétben
fénylő, mozgásba lendülő képek csodája minden filmben közös, de ha kizárólag a
tizenegy éves énünk szája marad tátva, ott vélhetően nem az intellektuális
finomságokon volt a fő hangsúly. A vagány sofőrökből, csillogó karosszériákból
és szögegyenes benzinfilozófiai egysorosokból gründolt Halálos iramban-franchise pontosan azért dübörög még mindig, mert a
naiv kiskamasz-fantáziánkat találja célba. A Diesel-meghajtású, magas
fordulatszámon pörgő széria sohasem árul zsákbamacskát, így nemcsak napjaink
legjobb no-brainer kikapcsolódása, de a hagyományos akciófilmes esztétika egyik
utolsó nagy mohikánja is. A mindent elviccelő vagy folyamatosan vívódó hősök, a
nosztalgikus önparódiák és barokkos neo-trash idézőjelezgetések korában külön
öröm az olyan maszkulin szappanoperával egyben tartott krómpornó, ami
mérföldekre elkerüli agyunk legcsekélyebb igénybevételét. Hét epizód és
négymilliárd dollárnyi bevétel után szerencsére már rég túl vagyunk az olyan
földhözragadt dolgokon, mint a rigorózus fizikai-logikai-narratív
törvényszerűségek. Csak az öröm-potenciál és a menőség-faktor számítanak, hogy
minden és mindenki jól mutasson a vásznon. A sorozat nem véletlenül vonzza
magához a műfaj legnagyobb neveit, amolyan össznépi gálaműsorrá varázsolva a filmet,
ahol csupán annyi szabály van, hogy a kalandok után közös grillezésen kell
köszönetet mondani az újonnan megtalált családért. Ahogyan Dom Toretto dörmögi:
nem az számít, mi van a motorház alatt, hanem az, hogy ki ül a volánnál. Jelen
esetben az autóskártya-gyűjtő, színes matchboxokat egymásnak gurító énünk
taposhat a gázba és amíg ez így marad, a széles vigyor és a színtiszta
komolytalanság garantált.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 6 átlag: 6.67 |
|
|
|
|