|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziPower Rangers Kránicz Bence
Power
Rangers – amerikai-kanadai, 2017. Rendezte: Dean Israelite.
Írta: Matt Sazama
története alapján John Gatins.
Kép: Matthew J.
Lloyd. Szereplők: Becky G. (Trini),Ludi Lin
(Zack), Dacre Montgomery (Jason), Naomi Scott (Kimberly), RJ Cyler
(Billy). Gyártó: Lionsgate, Saban Brands.
Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 124 perc.
A
japán popkultúra igazán a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján tört be
Nyugatra, egyként inspirálva játékgyárakat, filmstúdiókat és szépírókat. Bár az
„inspiráció” kissé finomkodó kifejezés az ekkor induló Power Rangers tévésorozat és az 1975-től futó Himitsu Sentai Gorenger viszonyára, pontosabb volna szolgai
másolatról beszélni. Az amerikai verzióból nem is lett soha fősodorbeli siker,
az ütemesen érkező nagyjátékfilmek és szériák megmaradtak a videótékák alsó
polcain és a Fox Kids matinésávjában.
A
friss rebootot a szuperhősműfaj
népszerűsége magyarázza, ennek megfelelően civil diákok és szuperharcosok
között is nagyobbak a különbségek: nem népszerű alfahímek és szupernőstények (a
’95-ös filmben egyenesen extrémsportolók) válnak bolygónk védelmezőivé, hanem a
Nulladik óra tinisémáiba illeszkedő,
maguk módján egyformán kitaszított iskolások. Évezredek és fényévek távolából
érkező természetfeletti képességeiket is vonakodva állítják a jó ügy
szolgálatába, sőt szuperharcossá csak a játékidő utolsó harmadában válnak.
Igazi feladatuk a rangerré váláshoz
szükséges egymásra hangolódás, színes átalakulásuk az igaz barátság jutalma és
metaforája lesz.
Ahhoz,
hogy e szép gondolatból jó film születhessen, nem ártott volna kicsit is
érdekessé tenni a hősök személyiségét vagy viszonyaik alakulását, ám ettől
messze vagyunk. Mind a fiatalok, mind a földönkívüli hatalmasságok végtelenül
lapos és vértelen figurák, Elizabeth Banks főgonoszához képest az egykori Atomcsapat lilaképű, nyálkás Ivan Ooze-a
Darth Vader kaliberű ellenféllé magasztosul. Nem hittük volna, hogy eljön ez a
perc, de most érdemes leporolni a kilencvenes évekbeli Power Rangers-kazettákat, és működő videót keresni hozzájuk a
pincében – szórakoztatóbb foglalatosság, mint az új változat megtekintése.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 8 átlag: 7.25 |
|
|
|
|