|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziElveszve PárizsbanBarkóczi Janka
Fiona, a kanadai
könyvtáros kisasszony, két komolyabb hófúvás között állandóan arról fantáziál,
hogy a hideg északról egyszer majd a romantikus Párizsba költözik. Egy szép
napon levelet kap rég nem látott nagynénjétől, aki a francia fővárosba hívja,
hogy idős napjaira segítőként legyen mellette. Fiona előveszi kopott-piros csővázas
hátizsákját, tétovázás nélkül kapkodja össze holmiját, egy szempillantás múlva
pedig a párizsi metró labirintusában bolyong. Mire sok különös kaland után
végre megtalálja a rá váró Martha nénit, már megismerkedett Dommal, a bájosan
kelekótya hajléktalannal, bejárta az összes fontosabb helyi turisztikai
célpontot, és francia szókincse is bővült némileg. A bohém trió innentől együtt
folytatja útját, amíg lehet, Kanada viszont jó időre elfeledkezhet a könyvtáros
nők nyakigláb gyöngyéről.
Az Amélie és Jacques
Tati örökségéből inspirálódó laza komédia az előbbinél kevésbé kifinomultan, az
utóbbinál jóval szegényesebben oldja meg a néző szórakoztatását. Vibráló
színei, széles gesztusai az alkotók sajátos kézjegyének számítanak, bohózati
megoldásai a sitcomok világát idézi. A rendezőpáros, Fiona Gordon és Dominique
Abel, egyben írói és főszereplői is a mesének, akárcsak néhány évvel korábbi,
de stílusukban nagyon hasonló A tündér
és Rumba című közös filmjeiknek.
Fiona és Dom, a bolondos duó fiesztája lassan már sorozattá terebélyesedik,
melynek legutóbbi darabjában a nyugdíjas néni szerepében a csodálatos Emanuelle
Riva és egy villanásnyi időre magát Pierre Richard is megjelenik. A két sztár
jutalomjátéka a film egyik legkedvesebb része, még több talán még jobb lett
volna belőle. Az Elveszve Párizsban
ugyan Riva és Richard közreműködésével együtt is messze van attól, hogy minden
idők legjobb romkomja legyen, de legalább nincs túlgondolva és biztosan örömből
készült.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2 átlag: 7.5 |
|
|
|
|