|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziFrantzVarró Attila
Frantz – francia-német,
2016. Rendezte és írta: Francois Ozon. Kép: Pascal Marti. Zene: Philippe Rombi.
Szereplők: Paula Beer (Anna), Pierre Niney (Adrien), Ernst Stötzer
(Hoffmeister), Marie Gruber (Magda). Gyártó: Mandarin Films. Forgalmazó:
Vertigo Média Kft. Feliratos. 113 perc.
Míg Fassbinder példáját
követve az amerikai queer cinema élvonalában
Todd Haynes hajtott végre egyfajta szerzői fazonváltást álomgyári melodrámák
remake-jeivel (Távol a mennyországtól,
Mildred Pierce), a francia térfélen Francois Ozon szánta el hasonló lépésre
magát: a 8 nő Minnelli-stílusjátéka
és az Angel kissé Cukor-mázas
regényadaptációja után immár egy konkrét hollywoodi opusz, a pazar Ernst
Lubitsch-életmű mélypontjának tekinthető Broken
Lullaby (1932) szolgál friss műve kiindulópontjául.
A Raphaelson-Lubitsch álompáros
együttműködését indító bombasztikus pacifista melodrámát azonban Ozon nem
csupán átírja, de át is tükrözi személyes feldolgozásában. Egy igen elegáns és
termékeny forgatókönyvírói ötlettel előbb elmeséli az eredeti sztorit (egy első
világháborús francia veterán a fegyverszünet után felkeresi egy elesett német katona
gyászoló szüleit, akihez rejtélyes és meglehetősen személyes kötődés fűzi),
majd főhőst vált és a megözvegyült mátka látogatásával a párizsi ifjú
családjánál a központi motívumok variációján keresztül ismét felmondja,
egyúttal átértelmezi az alaptörténetet. A beszédes című Frantz így nem csupán a francia/német háborús tragédia és következményei
közé helyez egyenlőségjelet (lásd a Kabaréból
ismert sörkerti induló-jelenet Marseilles-verzióját),
de Lubitsch programfilmjét egy bonyolult érzelmi kapcsolat árnyalt és
szívszorító krónikájává varázsolja – sőt egy bravúros ellipszis segítségével
még diszkrét queer-olvasattal is
felruházza. Miközben Ozon kontrasztos fekete-fehér képsorain francia és fritz,
férfi és nő, bűnös és áldozat olvad egyetlen komplex Tao-emblémába, időnként
kiszínesedő jeleneteiben a fikciók és fantázia édenkertje éppen a szomorú
valóság művészi átformálását, gazdagítását kínálja gyógyírként a veszteség és
vágy monokróm kínjaira.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 3 átlag: 6.33 |
|
|
|
|