|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1980/február
|
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!
• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziFrantzVarró Attila
Frantz – francia-német,
2016. Rendezte és írta: Francois Ozon. Kép: Pascal Marti. Zene: Philippe Rombi.
Szereplők: Paula Beer (Anna), Pierre Niney (Adrien), Ernst Stötzer
(Hoffmeister), Marie Gruber (Magda). Gyártó: Mandarin Films. Forgalmazó:
Vertigo Média Kft. Feliratos. 113 perc.
Míg Fassbinder példáját
követve az amerikai queer cinema élvonalában
Todd Haynes hajtott végre egyfajta szerzői fazonváltást álomgyári melodrámák
remake-jeivel (Távol a mennyországtól,
Mildred Pierce), a francia térfélen Francois Ozon szánta el hasonló lépésre
magát: a 8 nő Minnelli-stílusjátéka
és az Angel kissé Cukor-mázas
regényadaptációja után immár egy konkrét hollywoodi opusz, a pazar Ernst
Lubitsch-életmű mélypontjának tekinthető Broken
Lullaby (1932) szolgál friss műve kiindulópontjául.
A Raphaelson-Lubitsch álompáros
együttműködését indító bombasztikus pacifista melodrámát azonban Ozon nem
csupán átírja, de át is tükrözi személyes feldolgozásában. Egy igen elegáns és
termékeny forgatókönyvírói ötlettel előbb elmeséli az eredeti sztorit (egy első
világháborús francia veterán a fegyverszünet után felkeresi egy elesett német katona
gyászoló szüleit, akihez rejtélyes és meglehetősen személyes kötődés fűzi),
majd főhőst vált és a megözvegyült mátka látogatásával a párizsi ifjú
családjánál a központi motívumok variációján keresztül ismét felmondja,
egyúttal átértelmezi az alaptörténetet. A beszédes című Frantz így nem csupán a francia/német háborús tragédia és következményei
közé helyez egyenlőségjelet (lásd a Kabaréból
ismert sörkerti induló-jelenet Marseilles-verzióját),
de Lubitsch programfilmjét egy bonyolult érzelmi kapcsolat árnyalt és
szívszorító krónikájává varázsolja – sőt egy bravúros ellipszis segítségével
még diszkrét queer-olvasattal is
felruházza. Miközben Ozon kontrasztos fekete-fehér képsorain francia és fritz,
férfi és nő, bűnös és áldozat olvad egyetlen komplex Tao-emblémába, időnként
kiszínesedő jeleneteiben a fikciók és fantázia édenkertje éppen a szomorú
valóság művészi átformálását, gazdagítását kínálja gyógyírként a veszteség és
vágy monokróm kínjaira.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 3 átlag: 6.33 |
 |
|
|
|
