|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1980/február
|
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!
• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziSzívvel-lélekkelTeszár Dávid
Réparer les vivants –
francia, 2016. Rendezte: Katell Quillévéré. Írta: Maylis De Kerangal regéynéből
Katell Quillévéré. Kép: Tom Harari. Zene: Alexandre Desplat. Szereplők: Tahar
Rahim (Thomas), Emmanuelle Seigner (Marianne), Anna Dorval (Claire). Gyártó:
Les Filmes du Bélier, Les Filmes Pelléas. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos.
103 perc.
Az ifjú francia
rendezőnő, Katell Quillévéré harmadik nagyjátékfilmje, a Szívvel-lélekkel követi és kiszélesíti az eddigi munkáiban
megkezdett mintázatot: tizenéves főhőst szerepeltet és az emberi (kivált a családon
belüli) kapcsolatokra fókuszál. Míg a Gyilkos
méregnél (2010) a hit, a Suzanne
(2013) esetében pedig az anyaság szolgált fő motívumként, a sokszereplős, két
cselekményszálat összefűző Szívvel-lélekkel
a halált és az újjászületést helyezi a középpontba. Elsőként egy szörfözés után
balesetet szenvedő tizenhét éves fiú történetét kísérhetjük figyelemmel,
amelyben a család és a kórházi stáb kap figyelmet, míg a mozi második fele egy
középkorú, kétgyermekes szívbeteg édesanya hétköznapi életét mutatja be – a
cselekményszálak közötti kapcsolatot a szervátültetés tematikája biztosítja.
Maylis de Kerangal azonos című bestseller-regényének adaptációja több
szempontból is figyelemreméltó: vizuális világa szembeszökően markáns (a dialóg
nélküli, bravúros nyitó szekvencia szörfös reklámfilmnek is elmenne),
szerkezetét tekintve jól átgondolt, de leginkább talán a rendezőnő minden apró
rezdülés iránt érdeklődő, együtt érző humanizmusa emeli ki. Quillévéré
érzékenységét példázza, hogy még a mellékszereplőket is leíró epizódokkal
árnyalja, de közben elkerüli a szentimentalizmus és a mesterkéltség csapdáit. A
francia direktorhölgy olyan közel megy az emberhez, amennyire csak lehet, még
akkor is, amikor a szervátültetés intézményi és műtéti hátterét szinte
dokumentarista részletességgel tárgyalja. A hazai egészségügyi viszonyokhoz
viszonyítva ez az idealista lekerekítettség idegenül hathat, a Szívvel-lélekkel azonban meggyőző és
elegáns látlelete egy olyan gyógyítási infrastruktúrának, amelyben nem az ember
van a rendszerért, hanem a rendszer az emberért.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 8 átlag: 6.75 |
 |
|
|
|
