|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziTékasztorikBarkóczi Janka
Tékasztorik
– magyar, 2017. Rendezte: Marton Csaba és Czupi Kála. Írta: Bihari Viktória.
Kép: Gráf Péter. Szereplők: Bihari Viktória (Viku), Csuja Imre (Fater), Görbe
Nóra (Muter), Elek Ferenc (eri), Csizmadia Gergely (Norbi). Gyártó: Drastique
Pictures / ZLS Productions. 100 perc.
KisViku,
azaz Bihari Viktória Goldenblog-díjas blogja, a Tékasztorik, nagy valószínűséggel
a 2010-es évek egyik legszórakoztatóbb hazai online performansza. Az utóbbi
időben stand-upos karriert is befutó szerző keresetlen eredetiséggel megírt
bejegyzései nem kevesebb, mint öt éven keresztül tudósították a nagyközönséget
egy enyhén túlsúlyos, ám erősen fejlett kritikai érzékkel és nagy adag
szarkazmussal megáldott videótékás lány hétköznapjairól. Mivel a videó és dvd
kölcsönzés gyaníthatóan nem tartozik a jövő sikerágazatai közé, a blog alapján,
jórészt közösségi finanszírozásból leforgatott Tékasztorik az utolsó-utáni-utáni pillanatban kapja el egy letűnt
világ hangulatát.
„Az
emberek két dolgot biztosan nem tudnak. Véleményt alkotni önállóan és döntést
hozni önállóan. Bejönnek a tékába, ténferegnek, engem nyúznak, mert tanácstalanok,
hogy mit nézzenek, nem tudnak választani, befolyásolhatóak, stb...és ugyanezek
az emberek mennek szavazni, ez benne a rémisztő!” – jegyzi meg Viku mintegy
mellékesen az egyik posztban. Bár ő maga elég határozott, a szerelmi élete így
is viszonylag problémás. Negyven felé havonta egyszer azért kisminkeli magát,
ukrán topmodellek képével teszteli a netes társkeresőket és a szülinapjára
mindössze egy szolid vibrátort kér. Főműsoridőben sztalónés rambókat árul és
random akciókat tart a kültelki boltban, miközben nulla huszonnégyben lesi
álmai lovagját. A középsúlyosan alkoholista Fater, a lestrapált Muter, a papa
autóműhelyében tébláboló fényező Csabika mindeközben kilépnek a legendájukat
tápláló virtuális térből és jobb-rosszabb poénokkal támadják a közönséget. Rég
készült ennyire őszinte és vidám trashfilm idehaza, pláne olyan, amiben minden
bizonnyal benne van egy nívós sitcom sorozat lehetősége.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 4 átlag: 6.25 |
|
|
|
|