|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziInfernoAndorka György
Inferno
– amerikai, 2016. Rendezte: Ron Howard. Írta: Dan Brown regényéből David Koepp.
Kép: Salvatore Totino. Zene: Hans Zimmer. Szereplők: Tom Hanks (Langdon),
Felicity Jones (Sienna), Omar Sy (Bruder), Sidse Babett Knudsen (Dr. Sinkskey),
Ben Foster (Zobrist). Gyártó: Columbia Pictures / Imagine Entertainment.
Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált.
121 perc.
Első
látásra nyilvánvaló, hogy az Inferno
sztoriváza utcahosszal a Langdon-sorozat leghálásabb thrilleralapanyaga: a
megszokott kultúrtöris-rejtvényfejtős alvázra pakolt határidő-dramaturgia
ezúttal a fabula közepén amnéziával ébredő főhős in medias res indításából csap át a „menekülő ember”-sémába,
miközben félúton beleinjekciózzák a Játsz/ma
csavarját. Dan Brown szinte már nevetségesen túlfeszített, mindent-bele
hullámvasútjának fordulataiból jószerével csak egy testrabló-invázió hiányzik –
a legforróbb hely a pokolban azoknak legyen lefoglalva, akik mindebből nem
képesek épkézláb adaptációt összehozni.
A
karót nyelt és döcögős Da Vinci-kód,
majd a jóval áramvonalasabbra vett folytatás után az alkotók tovább haladnak a
megkezdett úton, ám a célon messze túllőttek – pedig az Infernónak alig hiányzott volna kozmetikázás a nagyvásznas
üdvösséghez. Amellett, hogy lényeges mozaikdarabokat hagynak el, amelyektől
mélységet nyernének a szereplők (lásd Sienna háttértörténete és a transzhumanista
szál teljes kiiktatása), a döntések némelyike, köztük több karakter kilapítása
kétdimenziós antagonistává, már dramaturgiai szempontból is nehezen védhető. A
valódi hidegzuhany azonban a végéig várat magára. Bár az óvatoskodás a
keresztény egyház bajszát húzogató elődöktől sem volt idegen, az idei
Dante-túrán az eredeti történetbe radikálisan beavatkoznak: a regény az
addigiakat gyökeresen átértelmező és egyben helyére pattintó, meglepő
befejezésének leradírozása a leggyávább húzás, amit az utóbbi időben Hollywood
a biztonsági játék jegyében elkövetett. Az alapanyag ilyen kiherélése több mint
bűn: szarvashiba. A zárókő elmozdításával a középszer védőszentjei magukra
omlasztották a teljes narratív építményt – a morális dilemmákat és ambivalens karaktereket
szemétbe dobó, üres filmklisékre szavazó művük pedig várhatóan az év egyik
leggyorsabban elfeledett mozis eseménye lesz.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 8 átlag: 4.38 |
|
|
|
|