|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Mozi24 hétNagy V. Gergő
24
Wochen – német, 2016. Rendezte: Anne Zohra Berrached. Írta: Carl Gerber és Anne
Zohra Berrached. Kép: Friede Clausz. Zene: Jasmin Reuter. Szereplők: Julia
Jentsch (Astrid), Bjarne Mädel
(Markus), Johanna Gastdorf (Beate), Emilia Pieske (Nele). Gyártó: Zero One Film
/ ZDF. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos.
102 perc.
Most
már biztos: Anne Zohra Berrached egzotikus csengésű neve a feminista filmesek
listájára tartozik. Persze igazság szerint ez az első filmje után sem volt
annyira kétséges, hiszen a Két anya
drámája heveny együttérzéssel és szolid rendszerkritikával mesélt egy leszbikus
pár gyermekvállalásának kálváriájáról. De a 24
hét már ízig-vérig társadalomtudatos női szerzőként definiálja törekvő
rendezőjét: az idei Berlinale egyetlen hazai versenyfilmje egy erős asszonyról szól,
akinek saját testéről, családjáról és életről-halálról kell visszavonhatatlan
döntést hoznia, méghozzá a barátok, családtagok és rajongók tekintetének
kereszttüzében.
Az
ismert stand-up komikus, Astrid
Lorenz ugyanis egy nap azzal szembesül, hogy a hasában hordott második gyermeke
Down-kórban szenved – a német állam viszont egészen a terhesség végéig
biztosítja számára az abortusz lehetőségét. Berrached pedig mindent bevet annak
érdekében, hogy az ekként előálló dilemmát (kevesebbet ér egy Down-kóros élete?
gyilkosság-e a kései abortusz?) egyre inkább kiélezze a játékidő során: rémült
bejárónőt, bizonytalan rokonokat, megannyi kételyt, sőt egy további betegséget
állít szembe egy megejtően szeretetteljes házastársi viszonnyal, miközben a
lendületes cselekményt az anyaméhben úszkáló magzat életigenlő képeivel
központozza. A meglepően kegyetlen fináléval pedig úgy tud érvelni a humanista
álláspont mellett, hogy ugyanazzal a mozdulattal az anya szuverenitását is
lelkesen elismeri. A 24 hét
példaszerű elkötelezettséggel és jelentékeny drámai erővel dolgoz föl egy
neuralgikus társadalmi problémát, de minden kézikamerás közvetlenség és
valóságszagú amatőrszereplő dacára is csak ritkán tud valódi életet lehelni a
sztoriba: Jentsch és Bjarne Mädel eleven
házaspárja mellett számos klisékaraktert és keresett-kiagyalt álkonfliktust
vezet elénk a cselekmény – valamint néhány kínosan rossz dumát a fellépések
szcénái alatt.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 7 átlag: 5.71 |
|
|
|
|