KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szexkemping

Baski Sándor

Renesse – holland, 2016. Rendezte és írta: Willem Gerritsen. Kép: Marc Van Acker. Szereplők: Niek Roozen (Bas), Martijn van Eijzeren (Luca), Simon Kindermans (Daniel), Sam Doeats (Thijs), Yasmin Karssing (Rosalie). Gyártó: Marmalade Films / TDMP / Lion Film Productions. Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált. 90 perc.

 

Nem csak az újszülöttnek, a kamasznak is minden vicc új, pláne ha olyan történelem előtti filmben hangzik el, mint a 18 éve bemutatott Amerikai pite. A hormonok által sújtott fiatalok szexuális ébredezéseit a fősodorbeli tinivígjátékokban megszokottnál nyíltabban és infantilisabban bemutató komédia persze ma is megtalálná a célközönségét, de a formulát érdemes – elsősorban anyagi megfontolásokból – időről időre az új generáció igényeihez hangolni.

A poszt Pite-időszak első nemzeti mutációi, mint a német Hangyák a gatyában (2000), Csajok a csúcson (2001) vagy a magyar Tibor vagyok, de hódítani akarok (2006), még nem léptek fel ilyen igénnyel, de talán meglepőbb, hogy a holland Szexkempingben sincs semmi olyan, amit ne láthattunk volna már korábban – a legkevésbé sem lenne meglepő, ha kiderülne, hogy a forgatókönyv nem mostanában, hanem még a műfaj nagy reneszánszakor, az ezredforduló idején készült. A négy főszereplő négy típuskarakter (a jólelkű, de félénk szerelmes, a nagydumás lúzer, illetve a különc geek egy magának való és egy extrovertált verzióban), a helyszínválasztás esetleges (diákszállótól kollégiumon át zenei fesztiválig bárhol játszódhatna a történet), az alapkonfliktus (a szüzesség nyári szünetre ütemezett elvesztése) pedig szavatolja az epizodikus felépítést, a kínos szituációkat, a Móricka-viccekbe illő poénokat és a happy endet.

A film létezésének egyetlen mentsége az lehetne, ha hűen a magyar címéhez, a megszokottnál merészebben nyúlna a témájához, reflektálva akár arra is, hogy miként változik a kamaszok viszonya a szexhez az okoseszközök korában. A Szexkemping ehhez képest, a vége főcím utáni képsorokat leszámítva, olyan szemérmes, mintha nem is Hollandiában, hanem az NDK-ban készült volna a 80-as években.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/09 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12888