|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziPalackpostaRoboz Gábor
Flaskepost fra P – dán,
2016. Rendezte: Hans Peter Molland. Írta: Nikolaj Arcel. Kép: John Andreas
Andersen. Zene: Nicklas Schmidt. Szereplők: Nikolaj Lie Kaas (Carl Mørck),
Fares Fares (Assad), Pål Sverre Hagen (Johannes), Amanda Collin (Rakel).
Gyártó: Zentropa. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 111 perc.
Napjaink dán
filmgyártásában eseményszámba menően ritkán készülnek mozifilmsorozatok, nem
véletlen, hogy a legismertebb alapjául a bestselleríró Jussi Adler-Olsen eddig
hat kötetet számláló krimiszériája szolgál. A lezáratlan esetekre szakosodott Q
ügyosztály harmadik történetében egy magát papnak álcázó, szépen hátranyalt
hajú eszelős rabolja el egy istenfélő falusi házaspár két gyerekét. Az ügyben
ezúttal is a kétdimenziós detektívek táborát gyarapító páros, a mogorva Mørck
és a szelíd Assad nyomoz, akik karakterének érdemi árnyalására ismét kevésnek
bizonyul a közel két órás játékidő, hacsak nem tekintjük árnyalásnak azt a kocsiban
zajló beszélgetést, amelynél közhelyesebb egy hívő és egy ateista figura között
nehezen játszódhat le.
A sorozat korábbi
részeit (Nyomtalanul, Fácángyilkosok)
még erősebb műfaji kettősség jellemezte, a mostaninál azonban látványosan
átkerül a hangsúly a krimiről a thrillerre, és a film jó nagy adag zsánerklisét
vonultat fel, miközben néha akaratlanul is megmosolyogtató pillanatokkal
szolgál. Aki esetleg szeret abban reménykedni, hogy egy sok pénzből készülő,
olajozottan működő franchise-t valamelyest felfrissíthet egy egyénibb látásmódú
rendező, annak ezúttal csalódnia kell: az előző részeket jegyző tévérendezőt
hiába váltotta le az utóbbi időben főleg fekete humoráról ismert Hans Peter
Molland (Hajszál híján úriember, Az
eltűnés sorrendjében), minden maradt a régiben. A Palackposta olyan film, amelyet nem lenne érdemes a tengerentúlon
remake-elni, mert már eleve olyan, mintha valamelyik amerikai stúdió gyártotta
volna.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2 átlag: 6.5 |
|
|
|
|