|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziA varrónőBocsor Péter
The Dressmaker – ausztrál,
2015. Rendezte: Jocelyn Moorhouse. Szereplők: Kate Winslet, Judy Davis, Hugo
Weaving. Forgalmazó: ADS Service. 118 perc.
Rosalie Ham ausztrál
írónő 2000-ben megjelent, bemutatkozó regényének bizonyára nem Jocelyn
Moorhouse rendezése lesz az utolsó filmes adaptációja. Noha a rendezőnő a Bizonyíték és A szerelem színei elkészítésével már megmutatta, hogy képes az
emberi lélek összetett működéséről könnyedén és hatásosan mesélni, a
forgatókönyvet vele közösen jegyző férje, P.J. Hogan pedig a groteszk ábrázolás
terén bizonyított a Muriel esküvője
író–rendezőjeként, tehát mindketten avatott kézzel nyúltak a Ham regénye által
életre keltett „déli gótika” irodalmi hagyományának fekete humorú, torz
szereplőkkel benépesített és sötét indulatokkal teli világához, A varrónő problémája, hogy a közösen
megrajzolt szabásmintából egy foltmozaik kerekedett ki.
A szülővárosából
tízévesen elűzött, majd oda húsz évvel később visszatérő Myrtle története
ugyanis patchwork-szerűen zsúfolt: első, hosszabbik fele nyers humorú komédia,
míg a második romantikus, misztikus és tragikus fordulatok szövevénye. Mintha
Hogan és Moorhouse felosztották volna a könyvet egymás közt, abban bízva, hogy
a közösen megírt finálé, amelyben a beígért és közben megindokolt bosszú végül
tabló-szerű képekben megvalósul, majd összefogja a film széttartó mintázatait.
Hiába a film számos
érdeme – az érdesen visszafogott ausztrál humor, a kortárs ausztrál mozi
csillagainak remek alakításai, kiegészülve Kate Winslet sokszínű, érett
játékával, valamint a film érzékeny felvetései a kiszolgáltatottsággal való
szembenézés nehézségeiről –, a szerkezeti egyenetlenségek rontják az összképet.
Talán nem telik bele sok idő, amikor egy hollywoodi rendező a film végtelen
mezők ölelte, belterjes kisvárosában saját gyermekkorának miliőjére ismer, és a
cselekményvezetés bukkanóitól megszabadulva kasszasikert készít a történetből.
Extrák: Nincsenek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 4 átlag: 6.75 |
|
|
|
|