|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziEmlékek őrzőiÁrva Márton
Les
héritiers – francia, 2015. Rendezte: Marie-Castille Mention-Schaar. Írta: Ahmed
Dramé. Kép: Myriam Vinocour. Szereplők: Ariane Ascaride (Anne), Ahmed Dramé
(Malik), Noémie Merlant (Mélanie), Geneviève Mnich (Yvette). Gyártó: Loma Nasha
/ Vendredi Film. Forgalmazó: MTVA. Feliratos.
105 perc.
A
francia önéletrajzi ihletésű iskolai drámák az 1933-as Magatartásból elégtelentől a néhány éve bemutatott Az osztályig ívelő vaskos tradíciójában
valószínűleg kevés tételt találni, ami olyan következetesen ragaszkodik a
pedagógiai gesztusokhoz, mint az Emlékek
őrzői.
A
származás, vallás és vérmérséklet tekintetében is jelentős különbségekkel –
vagyis az együttélés és a megértés állandó nehézségeivel – szembenéző osztályt
új tanárnő veszi szárnyai alá, aki az intézményvezetés legnagyobb meglepetésére
a tanulmányi eredmények javulását és a közösség összekovácsolódását sem tekinti
elveszett ügynek. Gueguen tanárnő ráadásul benevezi rosszhírű csapatát egy
országos versenyre, amin a náci koncentrációs táborokba került gyerekek sorsát
bemutató közös projektet kell elkészíteni. Így a játékidő nagy részében kettős
nevelődési történetet látunk, amelyben csoportmunka, múzeumlátogatás és végül
Léon Zyguel holokauszt-túlélő előadása segíti az immár példásan fogékony
fiatalok tudás- és attitűdbeli épülését is. A fordulatok helyett a megbízható
feloldásokban és elmorzsolt könnycseppekben bízó filmben persze az osztályfőnök
is emberségből ad leckét diákjainak, és csak villanásnyi időre hagyjuk el a
biztonságos tantermeket, hogy a megható jelenetek során előcsalt együttérzés ne
kerüljön a sulin kívül is vizsgahelyzetbe.
A
Malik néven önmagát alakító Ahmed Dramé nagyhatású gimnáziumi élményeit
újrajátszó munka didaktikus alapállása tehát kezdettől büszkén vállalt, nyílt
titok („Semelyik kép sem ártatlan” – hangzik el az egyik első tanórán). Az Emlékek őrzői optimista története talán
maga is pedagógiai foglalkozások kiindulópontjaként érvényesülhet leginkább,
hiszen ahogy egy jól sikerült bemutató óra végén, itt is óhatatlanul felmerül
az igény a kevésbé kozmetikázott esetekben alkalmazható megoldások
átbeszélésére.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 15 átlag: 5.6 |
|
|
|
|