|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziHoltpontVarró Attila
Point Break – amerikai,
2015. Rendezte: Ericson Core. Írta: Kurt Wimmer. Kép: Ericson Core. Zene:
Junkie XL. Szereplők: Luke Bracey (Utah), Edgar Ramirez (Bodhi), Teresa Palmer
(Samsara), Ray Winstone (Pappas). Gyártó: Alcon Entertainment. Forgalmazó: Big
Bang Media. Szinkronizált. 113 perc.
Akadnak egy
kultuszfilmnek olyan érdemei, amelyeket durván jogtalanság lenne számon kérni a
remake-jétől: az 1991-es Holtpont
esetében ilyenek az érzéki szépségű akciójelenetek, Kathryn Bigelow férfitest-fetisizáló
női tekintete, és a Reeves-Swayze sztárpáros napsugaras karizmája. Aligha
tartoznak azonban ezek közé a legendás akció-thriller úttörő kaszkadőrszámai és
a kiválóan adagolt fordulatok, amelyek egyrészt szoros egységben tartották a látványjeleneteket,
másrészt egyre mélyebbre húzták a nézőket a hőspáros drámájába. Az idei újrázás
a könnyebb kihívást választotta: miközben élesben felvett lélegzetelállító
sportmutatványai a világ lenyűgöző tájain magasan túlszárnyalják az elődöt
(helyenként annyira magasan, hogy már hitelüket vesztik), a történetmesélés
pályáján csupán csúfosan átbújik a léc alatt.
A kultfilm-remake-ekre
és „renegát rendőr”-sztorikra szakosodott Kurt Wimmer forgatókönyve alapjában
megőrzi az eredeti mesét a sötét oldal bűvkörébe kerülő beépült FBI-ügynökről,
ám forgatókönyve immár eleve akciómátrixra épít: öko-terrorista antagonistája
egy japán „poli-atléta” guru nyolcpontos bakancslistájának teljesítésével
próbál eljutni saját nirvánájába, ezzel biztosítva a tíz percenként kötelező
bravúrt mexikói barlangi ejtőernyős ugrástól („Az Ébredő Föld”), alpesi
magashegyi snowboardozáson át („A Jég Élete”) a venezuelai Angel Falls vízesés
szabad-szóló sziklamászásáig („A Hat Élet Mestere”). Erre a feladatra az
operatőr-rendező Ericson Core maximálisan meg is felel, de Wimmernek hála a
hamisítatlan extrémsport-pornó hatásszüneteiben cselekményvezetés helyett be
kell érnünk a szereplők között zajló mély értelmű eszmecserékkel a Lélek
természetéről és a Természet lelkéről („Az eszmék erősek, de egy
bálnavadászhajó erősebb”) – az összhatás olyan kiábrándító, mintha csak
Michelle Wild két eszméletlen ágyjelenet között füstölőt gyújtva
Coelho-idézetekkel tömné gang-banger partnereit a vágy filozófiájáról.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 45 átlag: 6.13 |
|
|
|
|