|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziÍgy jártam a mostohámmalKovács Kata
Lolo – francia, 2014.
Rendezte: Julie Delpy. Írta: Eugénie Grandval és Julie Delpy. Kép: Thierry
Arbogast. Szereplők: Julie Delpy (Violette), Dany Boon (Jean-René), Karin Viard
(Adriene), Vincent Lacoste (Lolo). Gyártó: Mars Films / The Films / France 2.
Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált.
99 perc.
Az Így jártam a mostohámmal-t Julie Delpy rendezőként és
társforgatókönyvíróként jegyzi, főszereplőként pedig a sztárszerzői kézjegyévé
vált neurotikus-komikus entellektüel figuráját viszi tovább benne. Szerzői
pályafutásának ez talán az eddig leginkább mainstream darabja, jellegzetes
fogásai (szűk időkeret, bogaras értelmiségi szócsaták, feszes színészvezetés,
jellegzetes nagyvárosi közeg, naiv romantika) közül kizárólag a pályáját
végigkísérő, húsz éve változatlan, csak épp egyre korosodó – és ebből fakadóan
egyre szarkasztikusabb – hősnő alakját tartja meg változatlanul. A Delpy-féle
nő: sznob, magányos, túlérzékeny és hipochonder értelmiségi, aki kissé meg van
hízva, és semmire sem büszkébb, mint arra, hogy párizsi. Mindezeken túl mégis
bájos, és van benne – mint a filmrendező Delpy-ben is, ahogyan ez a film is
bizonyítja – egy jó adag romantikus optimizmus, ami a párkapcsolatokat illeti.
A klasszikus romkom
dramaturgiával és sok-sok blőd humorral (meg némi jól sikerült burleszkkel,
lásd: kardozós nagyjelenet) átszőtt mostani történet szerint a divatszakmában
tevékenykedő, negyvenes szingli egy biarritzi nyaralás során végre
megismerkedik egy férfival, aki ugyan egyszerű mint a bot, de az ágyban tudja a
dolgát. Bontakozó románcuk hamar rendhagyó ödipuszi szerelmi háromszöggé bővül,
a nő 19 éves fia, Lolo ugyanis nem nézi jó szemmel anyja kapcsolatát, és
klasszikus gyerekcsínyekkel, majd gonosz ármánykodással próbálja elűzni az
udvarlót. A film szélsőségesen, már-már szórakoztatóan gyermeteg, és egyetlen
percre sem kíván túllépni a műfaji kereteken. Ugyan a rendező néhol igazán
megcsillantja erényeit – a fiát alakító Vincent Lacoste például sziporkázik –
és egy rövid epizód erejéig még Karl Lagerfeldet is megcameóztatja, ennek a
filmnek végső soron egyetlen erénye van: hogy Delpy benne van.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 47 átlag: 5.47 |
|
|
|
|