|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziÚjra együttVajda Judit
10 Years – amerikai, 2011. Rendezte és
írta: Jamie Linden. Kép: Steven Fierberg. Zene: Chad Fischer. Szereplők:
Channing Tatum (Jake), Rosaria Dawson (Mary), Justin Long (Marty), Chris Patt
(Cully), Oscar Isaac (Reeves), Ari Gaynor (Sam). Gyártó: 33andOut Productions.
Forgalmazó: ADS Service Kft. Feliratos.
100 perc.
Nem mostanában történt,
hogy a vígjáték zsánerén belül önálló alműfajjá nőtte ki magát az
osztálytalálkozót megörökítő komédia, és a jelek szerint még mindig népszerű.
Az egy idő után mindenkit utolérő nosztalgikus érzést tematizáló művek széles
skálán mozognak: a közkedvelt motívum szexkomédiától (Zack és Miri pornót forgat) kezdve debilvígjátékokon (Amerikai pite: A találkozó, Romy és Michele) át fekete humorral
dolgozó alkotásokig (Otthon, véres otthon)
sok helyen felbukkan, leggyakrabban talán mégis édes-bús tragikomédiák
alapanyaga.
Utóbbi megközelítésben a
2011-es évben két amerikai független film is született a témában: a régi
osztálytársakkal találkozás élményét az álomnő utáni múlhatatlan vágyakozással
vegyítő Szédületes éjszaka után most
itt van a középkaliberű sztárparádét (Channing Tatum, Chris Pratt, Rosario
Dawson, Justin Long, Oscar Isaac) felvonultató Újra együtt. Jamie Linden rendezői bemutatkozásában egy csapat
fiatal, de már megállapodott felnőttet figyelhetünk, akik tízéves
osztálytalálkozójukon adnak ismét randevút egymásnak, egyesek házastársakkal
vagy tartós partnerekkel kiegészülve.
A csapongó beszélgetések
szilánkjaiban menthetetlenül széthulló, így látszólag mindenféle cselekmény
nélküli műről pozitívumként mindenképpen elmondható, hogy parttalanságával és
céltalanságával hitelesen adja vissza a való élet osztálytalálkozóit, ahol
valószínűleg mindenki hasonlóan érzi magát, mint az Újra együttet nézve, és a végén csak a sok felesleges fecsegésre és
értelmetlen üresjáratra emlékszik. Az improvizációnak tűnő jelenetek ugyan
lehetőséget adnak a rengeteg fiatal tehetségnek a máshol ritkán látható
természetes, hétköznapi játékra, amit egy darabig valóban öröm nézni, de
pusztán helyzetgyakorlatok egymásutánjából még soha semmi jó nem sült ki – és
ez most sincs másként.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 18 átlag: 5.44 |
|
|
|
|