|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziFák jú Tanár úr! 2.Forgács Nóra Kinga
Fack ju Göhte 2 – német,
2015. Rendezte és írta: Bora Dagtekin. Kép: Andreas Berger. Zene: Michael
Beckman. Szereplők: Elyas M’Barek (Müller), Karoline Herfurth (Lisi), Katja
Riemann (Gudrun), Jella Haase (Chantal). Gyártó: Constantin Film Produktion.
Forgalmazó: Big Bang Média. Szinkronizált.
115 perc.
A Fák jú Tanár Úr! a tavalyi ősz egyik üde színfoltja volt, „mocskos
szájú, immorális és végtelenül érzelmes” komédia, amiről majdnem egy éve azt
írtuk ugyanitt, a filmből elcsenve a mondatot: „Egy segg, aminek van szíve.”
Amekkora pozitív meglepetés volt az első rész, akkora csalódást okoz a
folytatás.
A Fák jú Tanár úr! 2. visszatérő főhőse, a börtönviselt áltanár
ezúttal az egykori balhéból megmaradt szajré másik részéért küzd, nem a pénz,
hanem a gyémántok kerülnek a középpontba. A hosszabb, nagyobb, látványosabb és
még sokkal eladhatóbb folytatás félresiklik. Hősünk egy kazalnyi kétségbeejtően
rendetlen lurkóval Thaiföldre utazik, mert a gyémántok egy jótékonysági gyűjtés
plüssállat-rakományával oda kerültek. Már ekkor sem igazán értjük, hogy mi
történt egykori, szerethetően balfék karaktereinkkel, most mindenki bántóan harsány
és ostoba. Pedig csak ezután hág a tetőfokára a káosz, a túlbonyolított
történet Németország minden jelentősebb társadalmi és szociális problémáját
igyekszik megoldani a bevándorló családok helyzetétől a közoktatás ügyes-bajos
dolgain keresztül a fejlődő országok problémáiért vállalandó felelősségig. Ez
így sok. Ha néhány percre fel is bukkan az első részt jellemző, a nézőt is
magával ragadó, jófajta érzelmesség a thaiföldi cunami után árván maradt
gyermekek és a Németországban, saját családjukban magányosan felnövő kamaszok
egymással párhuzamba állított sorsával kapcsolatban, ezt leszámítva valójában
tét nélküli is az egész ámokfutás. Mindeközben a Fák jú Tanár úr! 2. indokolatlanul hosszú, különálló blokkokra és
image videókra esik szét, és soha, de soha nem akar véget érni, még a sokadik
lezáró pont után is jön egy szellemeskedő stáblista és egy „kivágott jelenetek”-parádé.
Az első részt jellemző karneváli hangulat helyett viszont csak valami
izzadságos imitációja marad a szellemes anarchiának.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 47 átlag: 5.21 |
|
|
|
|