KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ted 2.

Varró Attila

Ted 2. – amerikai, 2015. Rendezte és írta: Seth MacFarlane. Kép: Michael Barrett. Zene: Walter Murphy. Szereplők: Mark Wahlberg (John), Amanda Seyfried (Samantha), Jessica Barth (Tami-Lynn), Morgan Freeman (Meighan). Gyártó: Bluegrass Films / Fuzzy Door Productions. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 114 perc.

Elgondolkodtató, hogy a megelevenedett gyerekjátékokról szóló filmek horrortól komédiáig miért ragaszkodnak makacsul a férfinemhez: mai napig nem sok film készült sráckoleszba szabadult Körfűris Barbie-ról vagy elsőbálon életre kelő Én Kicsi Punimról, miközben a filmtörténet hemzseg az ölben ágaskodó hasbeszélő-bábuktól, kisszobák rejtekén felhorgadt fiú-játékszerektől, és férfigazdákkal összenőtt szőrös ösztönállatkáktól. Utóbbi csoport Harvey-tól Hódkórosig terjedő táborát gazdagítja 2012 óta Ted, a mocskos szájú plüssmacsó, aki öntörvényű péniszpótlékként gátolja harmincas villámtesóját a felelősségteljes férfilét elérésében. Míg azonban Seth MacFarlane szubverzív világának álomgyári megszelídítése három éve a kamaszkor meghaladása mellett tette le voksát, az idei folytatás első pillanatban megfosztja főhősét a felnőtt jövő zálogát jelentő feleségtől és boldogan megtér a soha véget nem érő gyerekkor Seholországába.

Az új mesében immár dühöng a pánpéter-szindróma: a központi tét ezúttal éppen az örökgyerek Ted teljes jogú ember-mivoltának törvényesítése, a párkapcsolati konfliktus (való életben is népszerű) álmegoldását a babavállalás jelenti a reménytelenül infantilis mackó-maca párosnak, a lassan reumakorba lépő John pedig igazi álomnőjét egy gyermeteg ügyvédfruskában találja meg (akit Hollywood egyetlen húsvér anime-hősnője alakít) – majd az akciófinálé a Comic-Con felnőtt-játszóterének kavalkádjából vezet a happy endhez. Sajnálatos módon a film eszköztára is megragadt a kisiskolásnál: koherens történet helyett gegekből fércelt, háromepizódos élményfürdőt kínál, humora felforgatóból gyomorforgatóba vált, működőképes karakterek helyett beéri pármondatos cameo-megjelenésekkel (miközben minden percbe legalább három kurrens popkulturális utalást zsúfol). Tudjuk, egy játékmackó néha csak játékmackó, az idei Ted-re pedig duplán igaz lehet ez az állítás: nem több egy hajdan tökös szerzői karrier kiherélt, élettelen ondós bocsánál.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12357