|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziMagic Mike XXL Sándor Anna
Magic Mike XXL – amerikai, 2015. Rendezte: Gregory Jacobs. Írta: Channing Tatum és Reid Carolin. Kép: Steven Soderbergh. Szereplők: Channing Tatum (Mike), Amber Heard (Zoe), Joe Manganiello (Richie), Matt Bomer (Ken), Kevin Nash (Tarzan). Gyártó: Iron Horse Entertainment / Warner Bros. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 120 perc.
Egy sztriptíztáncosok mindennapjaival
foglalkozó film kapcsán automatikusan felmerül, hogy vajon mihez kezdenek az
alkotók a test tárgyiasításának problematikájával. Számít a fellépő neme? Ha a
női táncosok esetében számon kérjük a férfiak mohó tekintetét, vajon nem így
kellene eljárni fordítva is? A Soderbergh rendezte Magic Mike egy mozdulattal semlegesítette a kérdést, mikor a
lecsúszás és a kilépés drámai ellenpontjaira fűzte fel a cselekményt. A puszta
látványmozivá redukált Magic Mike XXL
viszont masszív állításban erősíti meg a sztereotípiát: míg a nő prostituálja
magát a színpadon, a férfi sztripper vetkőzés és mozgás során is megőrzi
dominanciáját, válogatott pózokban meghágva közönségét.
A road
movie narratívára felfűzött folytatásban a korábban impozáns biodíszletként
megismert figurák, Mike kollégái is előtérbe lépnek. Az utolsó nagy dobásként sztriptíz
expóra induló fiúk azonban végig lazán felskiccelt, papírmasé karakterek maradnak, akiknek önmegvalósítási
kísérletei is csak a komikumot szolgálják. Az XXL cím találó, hiszen az alkotók
a közönségbarát elemekből pakoltak még többet, látványosabbat és
nagyobbat a filmbe: több tánc, több humor, több pucér felsőtest hódít a
vásznon. A film jó pillanatai mégis azok, mikor képes némi öniróniát
megcsillantani. Jelzésértékű Soderbergh hátralépése is, aki pusztán operatőrként
és executive producerként volt jelen a produkcióban. Channing Tatum pedig
bebetonozni látszik magát az izomzatukból élő sztárok státuszába - hiába az
olyan drámai próbálkozások, mint a Foxcatcher
vagy épp a Magic Mike. Az XXL bántóan aránytalan dramaturgiája és
összecsapott lezárása pedig leplezetlenül igazolja, hogy a sztori csupán apropó, hogy a szereplők indokolt és
indokolatlan pontokon a táncra perdülhessenek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 91 átlag: 6.01 |
|
|
|
|