|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziÉjjelek és nappalokVajda Judit
Days and Nights – amerikai, 2014. Rendezte és írta: Christian Camargo. Kép: Steve Cosens. Zene: Claire van Kampen. Szereplők: Katie Holmes (Alex), Ben Whishaw (Eric), Allison Janney (Elizabeth), Jean Reno (Louis), William Hurt (Herb). Gyártó: Art Cine Productions. Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált. 92 perc.
Habár a Sirály
talán Csehov legidőtállób darabja, az 1980-as évek vidéki Amerikájába helyezett
verziójának izgalmas kísérlete kudarcba fullad Christian Camargo
író-rendező-szereplő kezében. A négyfelvonásos, háromórás színmű másfél órányi
játékidőbe sűrítése zavaróan zaklatott és fájdalmasan csonka végeredményt
szült. Camargo a cselekményt és a figurákat nagyjából megtartotta (az ünnepelt
színésznő szerelmével hazalátogat a vidéki, tóparti birtokra betegeskedő
bátyjához és művészi ambíciókat dédelgető fiához, a látogatás pedig alaposan
megkavarja az addigi viszonyokat), az idő szűke miatt azonban a karaktereknek
nemcsak a motivációja, de még a jelleme is homályban marad, egymással való
kapcsolatuk pedig csak jelzésértékkel villan fel.
Az Éjjelek
és nappalok legnagyobb problémája nem az, hogy elsikkad Mása (itt Alex)
alkoholizmusa, Trepljov/Eric-hez fűződő reménytelen szerelme és férjével
szembeni lenéző viselkedése, vagy hogy Nyina/Eva megrázó, végső nagymonológja
szűkszavú zavarosságával semmit sem magyaráz meg a korábbi és későbbi események
közül, sem az, hogy a doktor (Jean Reno) elveszíti legtöbb izgalmas vonását,
hanem hogy mindezek helyett nem kapunk semmiféle fogódzót, amelynek mentén
megfejthetnénk a hősöket. A végeredmény olyan, mintha az alkotó felsorakoztatná
a csehovi alakok ihlette sakkfiguráit, ám anélkül szedné le őket a tábláról,
hogy játszott volna velük. Rendezőnk ráadásul eltávolította az orosz drámában
csodálatosan működő, kifejező sirály-szimbólumot is, és amit helyette kapunk
(az új életre kelő sas motívuma), bár hasonlóan kidolgozott, a legnagyobb
jóindulattal tekintve is sántít, szigorúan nézve pedig teljesen életképtelen. A
csehovi csendes elkeseredettséget és finom iróniát ugyan az elsőfilmes rendező
többé-kevésbé élvezhető fekete humorba fordította, bár ez szerény vigasz az
értetlenül a fejét kapkodó néző számára.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 244 átlag: 5.66 |
|
|
|
|