KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Esélylesők

Roboz Gábor


Il capitale umano – francia-olasz, 2013. Rendezte: Paolo Virzì. Írta: Stephen Amidon regényéből Paolo Virzì, Francesco Bruni és Francesco Piccolo. Kép: Jérome Alméras és Simon Beaufils. Zene: Carlo Virzì. Szereplők: Fabrizio Bentivoglio (Dino), Matilde Gioli (Serena), Valeria Bruni Tedeschi (Carla). Gyártó: Motorino Amaranto. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 111 perc.

A Toszkán szépséget is jegyző Paolo Virzì Olaszország egyik legnépszerűbb, díjakkal is bőven elismert közönségfilmese, aki két-három évente jelentkezik újabb egészestéssel, és legutóbbi munkájával is biztosra ment. Változás mindössze abban történt, hogy még egy komédia vagy vígdráma helyett ezúttal könnyedebb pillanatoktól mentes drámát forgatott egy cserbenhagyásos gázolás kapcsán összefonódó sorsokról. A 2013-as filmben egy középosztálybeli ingatlanos igyekszik fenntartani családja egzisztenciáját, és ebben nagy segítséget nyújthat neki, hogy kamaszlánya egy dúsgazdag vállalkozó fiával jár, a baleset apropóján pedig fény derül a főbb szereplők titkaira és gyarlóságaira.

A Stephen Amidon regényéből adaptált Esélylesők cselekményét a három nézőpontú, időbontásos szerkezet dobja fel, amely persze váratlan fordulatok beiktatására is lehetőséget ad, és Virzì húsz éves rutinjával nem is hagyja ki a ziccert. A redundanciákat kerülő, karaktercentrikus sztori három egészen különböző élethelyzetet jelenít meg, és a többé-kevésbé árnyalt jellemrajzok mentén nem csak egy-egy személyes történet sejlik fel, hanem a háttérként szolgáló olasz gazdasági válság is. A lélektelen öltönyös és a kapaszkodni próbáló ingatlanos figuráján keresztül Virzì könnyen emészthető parabolát készített a kapzsiságról és az erkölcsi szempontokat felülíró boldogulás-vágyról: az Esélylesők profin összerakott mozi, ugyanakkor valószínűtlen, hogy épp ettől gazdagodnánk új belátásokkal az emberélet értéke és a kapitalizmus viszonyát illetően.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/02 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12190