KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar Műhely

Kelecsényi László: Klasszikus, kultikus, korfestő

Harmadik nekifutás

Veress József

Magyar hangosfilm kalauz 1931-től napjainkig.

A jegyzetünk címében szereplő Bacsó-film nem szerepel a kötetben, az utalással arra hívjuk fel a figyelmet, hogy Kelecsényi László, a termékeny író-kritikus immár harmadszor jelentette meg (ezúttal javított és bővített) magyar hangosfilm kalauzát. Az összeállításban 312 alkotásról olvashatunk információban gazdag, élvezetes stílusú impresszió-füzért.

A válogatás szubjektív. Nincs értelme kimaradt tételeket keresni vagy dohogni méltatlanok szerepeltetése miatt: fogadjuk el, hogy a szerző saját értékrendjéről állított ki bizonyítványt. Méghozzá példamutató tömörséggel, ami önmagában is dicséretes (nota bene: röviden írni bármiről sokkal nehezebb, mint hosszasan értekezni). Kelecsényi sajátos formát választ, a kötetben szereplő írások nem részletezően alapos elemzések, hanem „egyperces kritikák”. A filmek legjellemzőbb vonásait igyekeznek epigrammatikus lényeglátással, néhány vonallal felskiccelni. Egy könyvoldal – egy kritika.

A vezérlő elvnek – a vállalkozás kulcsszavának – az empátiát érzem. Kelecsényi László szeretettel szól a művekről, amelyeknek kissé fennkölt kifejezéssel élve a lelkét igyekszik feltárni. A mozgóképkultúra fogalmát nem szűkíti le a fikciós játékfilmekre, lelkesen méltatja az általa fontosnak vélt dokumentum- és animációs produktumokat is. A mögöttes tartalom érdekli. Méltányolja a rendezői szándékot, az operatőri látásmódot, a színészi játékot. Mindent, még a stúdióvezető erőfeszítéseit is. Mivel rendkívül tájékozott (maga is filmgyári kenyeret evett egy ideig), természetesen beszámol a társadalmi háttérről, a fogantatás körülményeiről, a visszhangról vagy annak hiányáról. Megállapításait igyekszik történeti kontextusba ágyazni.

Ami a minősítéseket illeti: a jó tollú esztéta nem takarékoskodik az elismerő jelzőkkel. Nem ölti magára a zord bíráló talárját, sosem üt, inkább simogat. Gyakran osztogat ötös osztályzatokat. Ha valami nem tetszik neki, szelíden morog egyet: „alig van köze a valósághoz”. Értsd: gyatra. De ezt a világért sem mondaná ki, megelégszik az „elviselhető” szóval. Helyenként kicsit megszépül a bizonyítvány: olyan opusok bújtak át a magas léc alatt, amelyek bizony kevésbé sikerültek.

Kiemelkedően jó a rendszerváltás utáni esztendők krónikája. A korábbi produktumok elfogadott konvenciók leltárába illeszthetők, a közelmúlt mozidarabjairól – az egységes folyamatot áttekintő tanulmányok híján – csak ennek az antológiának a lapjain olvashatunk, ha nem is kőbe véshető, de mindenképpen egyéni (és megbízható) ítéleteket. Ez a legjelentősebb hozadéka, igazi nóvuma a K-alliterációs Kelecsényi-kalauznak.

További tiszteletkörök helyett egy-két kérdőjelet is teszünk a margóra. Fölöslegesnek véljük az elismerések emlegetését (egy filmet a KISZ-díj vagy a Diákzsűri koszorúja sosem avatott igazi eseménnyé). Mivel K. L.-nek a filmkészítés elméletéről és gyakorlatáról szóló megalapozott véleményével szinte mindenben egyetértünk, hadd perlekedjünk azzal a tézisével, miszerint – ez áll a 144. lapon, az 1973-as Fotográfia apropóján –, hogy „a magyar film újra felfedezte a falut”. De hát ez a mi legerősebb vonulatunk, amely nem szakadt meg a felnőtté válás után sem (Húsz óra, Tízezer nap)! És még egy vitatható általánosítás: „A felnőttek el szokták felejteni gyermekkorukat” (100.l.) Nem szokták. Pszichológiai közhely, hogy az emberek legélénkebben erre az időszakra emlékeznek. Egyetlen adalék. Nekem sok száz mozgókép kipergett a memóriámból, de az Óz, a csodák csodája, az első film, amelyet láttam a miskolci Corsóban, ma is élénken él bennem.

Kivételes élményt jelentett a lapozgatás Kelecsényi László egyszemélyes mozijában. Őszintén kívánjuk, hogy sokan olvassák, tanuljanak belőle és fogadják el a magyar film igényesen értő szeretetére való felhívását.

 

Kronosz Kiadó Pécs, 2014.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/02 41-41. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12177