|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
DVDSuperGéczi Zoltán
Super – amerikai, 2010. Rendezte: James Gunn. Szereplők: Rainn Wilson, Liv Tyler, Ellen Page, Kevin Bacon. Forgalmazó: Cinetel. 92 perc.
Az, hogy főhősünk (Rainn Wilson) kolosszális
balfék, különösebb kertelés nélkül kijelenthető: későharmincasként egy
külvárosi dinerben műveli magas szinten a hamburgersütés kifinomult tudományát,
szabadidejében stupid tévéműsorokat bámul, bárminemű örömet csakis szépséges
felesége (Liv Tyler) mellett talál, aki kigyógyult kábítószerfüggőként az új
élet illúzióját űzve kötötte össze vele életét. Amikor pedig a lány lelép egy
sumák bűnözővel, emberünk hirtelenjében megvilágosodik, és kretén
igazságosztóként kezd új karriert („Shut up, Crime!”); ámokfutásával igazolja
Charles Bukowski tételét, miszerint az emberek nem a nagy dolgoktól, hanem a
hétköznapi apróságoktól tudnak igazán megtébolyodni.
A Super a szuperhős-kultusz által keltett neurózist, a
szuperhős-mítoszok fekete-fehér világképének idiotizmusát kacagja ki; eme
szatíra főszereplői végtelenül frusztrált emberek, kiket a hétköznapok
abszurditásai őrjítenek meg. Teszi mindezt elsőrangú szereplőgárdával: Ellen
Page tündérien idióta, Kevin Bacon laza és vagány, Liv Tyler imádnivaló,
ráadásul a film lényegesen okosabban használja a karaktereket és a
helyzetkomikum dramaturgiai intézményét, mint a hasonló habitusú darabok (Kick Ass, Defendor). A forgatókönyv jobbra is, balra is keményen oszt: a
fundamentalista keresztények, az idióta képregény-geekek, a televíziós
evangelizáció (Szent Bosszúálló Krisztus!), a bugris wannabe-gengszterek mind
megkapják a magukét, miközben sora veszi és kikacagja a műfaji közhelyeket is.
Egyszerre infantilis és véres, vicces és szomorú, de lehetne kicsit harsányabb
és lendületesebb, mert középpályán elfogy a kraft, sajnos az erős expozíció és
a zsánerre vonatkozó nézői elvárásokra merészen fittyet hányó finálé közé
becsúszik néhány enervált jelenet. Azonban egyenetlenségei mellett is
szerethető és szórakoztató mozi, ráadásul presztízsét emeli, hogy ízig-vérig
szerzői film – a Supert ugyanis A galaxis őrzőit jegyző James Gunn írta
és rendezte.
Extrák: semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 194 átlag: 4.92 |
|
|
|
|