|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1980/február
|
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!
• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziA csodálatos Pókember 2.Kránicz Bence
The Amazing Spider-Man 2 –
amerikai, 2014. Rendezte: Marc Webb. Írta: Alex Kurtzman, Jeff Pinkler, Robert
Orci. Kép: Daniel Mindel. Zene: hans Zimmer. Szereplők: Andrew Garfield
(Peter), Emma Stone (Gwen), Jamie Fox (Dillon), Dane DeHaan (Harry). Gyártó:
Marvel / Columbia Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 144 perc.
Egybehangzó vélemények szerint Sam Raimi
brutálisan sikeres, a bő tíz éve elszaporodó képregény-adaptációk
reneszánszában kulcsszerepet játszó Pókember-verziója
a 2007-es harmadik résszel mélypontra jutott: főgonoszok egész serege tört a
főhős életére, aki mellékszereplővé vált saját filmjében, civil énje, a
lelkiismeretes, szerethető Peter Parker pedig végképp háttérbe szorult. Sajnos
a Marc Webb által rendezett, két éve ígéretesen induló reboot már a második epizóddal ugyanebbe a hálóba gabalyodott.
Az új írógárda pontosan
arra helyezte a hangsúlyt a folytatásban, ami a legkevésbé működött A csodálatos Pókemberben, vagyis az
antagonisták felléptetésére. Három, változatos traumáktól gyötört, jobb sorsra
érdemes ellenlábas áll vigyázzban, hogy végre elmondhassák gyűlölettől izzó
nagymonológjukat, komplexitásukról azonban mindent elmond, hogy éppen az a Rinó
tűnik a leghitelesebbnek közülük, akinek a mondandója kimerül annyiban, hogy ő
a Rinó. A kisebbrendűségi komplexussal küszködő, infantilis Electró előképe
egyértelműen a Jim Carrey-féle Rébusz a Mindörökké
Batmanből, de az új Pókember más tekintetben is Joel Schumacher rossz
emlékű Denevér-filmjeit idézi, azok bájos giccskavalkádja nélkül. Webb
alkalmatlannak bizonyul arra, hogy emlékezetessé tegye az akciószekvenciákat, a
forgatókönyv pedig alig ad lehetőséget rá, hogy az 500 nap nyár direktora a számára testhezállóbb feladattal, Peter
Parker hétköznapi életének bemutatásával foglalkozzon. A grandiózus, ám
unalomba fulladó összecsapásokkal teli, jócskán elnyújtott történeten a fiatal
főszereplők egy-egy őszinte, emberi pillanata sem segít, mint ahogy a
comics-történelem egyik legszomorúbb, szívbemarkoló momentuma is félszívvel
vászonra vitt, kötelező kör marad csupán.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 208 átlag: 5.22 |
 |
|
|
|
