KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az ötödik kerék

Nevelős Zoltán

L’ultima ruota del carro – olasz, 2013. Rendezte: Giovanni Veronesi. Írta: Ugo Chiti. Kép: Fabio Cianchetti. Szereplők: Elio Germano (Ernesto), Alessandra Mastronardi (Angela), Ricky Memphis (Giacinto), Sergio Rubini (Fabrizio). Gyártó: Fandango / Ogi Film. Forgalmazó: Cinenouvo Kft. Feliratos. 112 perc.

 

Vagy egy tucat kevéssé emlékezetes komédia után Giovanni Veronesi ismét az olasz vígjátékok nemes, de már rég megfakult hagyományait igyekszik feleleveníteni egy kisember életének szűk két órába foglalt elbeszélésével. Ernesto számára az apja árnyékában eltöltött gyermekkor után – húszas éveiben is kárpitos apja segédjeként dolgozik – az jelenti önállóságának kezdetét, hogy sikerül megszereznie – egy családi jótevő közbenjárásával – egy sokak által áhított fix állást, amire teljesen alkalmatlan. Végül bútorszállító vállalkozóként áll a maga lábára, de amikor egészségügyi okból váltania kell, ismét egy összeköttetés adta lehetőség segíti ki: egy gyanús üzelmeket folytató cég lótifutija lesz.

Az Az ötödik kerék háttérben időről időre feltűnnek az olasz közélet jelentős eseményei Aldo Moro meggyilkolásától az 1982-es focivilágbajnoki győzelmen és Craxi bukásán át a Berlusconi-éráig. Mindez elsősorban az olasz közönség számára jelent nosztalgikus töltést és „mindez rólunk szól”- élményt, habár a közéletet behálózó korrupció témája a protekcionizmusban szintén jeleskedő magyar társadalomban is ismerős lehet. Az ambiciózus vállalás, egy élettörténetbe sűríteni egy nemzet majdnem fél évszázados történelmét, végül nem lép túl a múltidézés nosztalgiáján és a politikai-társadalmi átalakulások jelzésszerű felvillantásán; a katartikus fordulatot Veronesi és írótársai maguk is kisemberünk személyes fejlődéstörténetéből bontakoztatják ki. Ahogy Ernesto jóformán egyetlen jó húzása az életben a párválasztás volt, amikor egy elképesztően balga udvarlás után sikerül elvennie a szép, kedves, de hozzá illően butuska Angelát, úgy a keserédes történet végkifejlete is a családi boldogságban talál nyugvópontot egy banális, de jószándékú tanulsággal. Elio Germano a főszerepbeli remek alakítása mellett olyan veterán nagyságok, mint Sergio Rubini és Alessandro Haber epizódalakításai emelik a produkció fényét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/06 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11894