|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziAz ígéret földjeÁrva Márton
La jaula de oro – guatemalai-mexikói,
2013. Rendezte: Diego-Quemada Díez. Írta: Lucía Carreras és Gibrán Portela.
Kép: María Secco. Zene: Leonardo Heiblum és Jacobo Lieberman. Szereplők:
Brandon López (Juan), Rodolfo Domínquez (Chauk), Karen Martínez (Sara). Gyártó:
Animal de Luz Films / Kinemascope / Machete Producciones. Forgalmazó: Cirko Film
Kft. Feliratos. 102 perc.
A mexikói születésű tagokból verbuválódott,
de a hatvanas években az Egyesült Államokba települt veterán folkegyüttes, a
Los Tigres del Norte 1983-ban kiadott egy csalódott hangvételű dalt La jaula de oro (Az arany ketrec) címmel, melyben emléket állít az emigráns élet
beváltatlan ígéreteitől, meghasonlásaitól és félelmeitől megtépázott latin
léleknek. A gazdasági különbségeket még tovább fokozó évtizedek a túlélés
kőkemény szempontjára cserélték a honvágy luxusát, a latin-amerikaiak kegyetlen
megpróbáltatásokkal járó, északra tartó népvándorlása pedig máig kiapadhatatlan
ihletforrása a kalandos történetekre éhes és a szociálisan érzékeny
filmkészítőknek is.
Quemada-Díez
ez utóbbi csoporthoz sorol, és fesztiválkedvenc munkájában következetesen
elutasítja a mélyszegény hátterét maga mögött hagyó kamasztrió ismerős
alaphelyzetében rejlő romantika (Una
noche) illetve suspense (Sin nombre)
kiaknázását is. Így heroikus vándorút helyett a drámai fordulópontokon szó
nélkül továbbzakatoló, a puszta életösztön és a csoport lassú sodrása által
hajtott tragikus pikareszket látunk, melyben az épp következő, potyautasként
megmászható vagon indulásáig hátralevő napok átvészelése és az érzelmi kötődés
legyőzése az igazi kihívás. Hiába kísértenek a film túlnyomó részében a Sin nombre képei és jelenetei, a
szórakoztatás szándékát ebben az esetben kérlelhetetlenül fölülírja az út minél
objektívebb bemutatása és a kidolgozatlanul hagyott karakterek már-már
antropológiai szemszögű megfigyelése (lásd a spanyolul sem beszélő indiánnal
folytatott akadozó kommunikáció jeleneteit). A La jaula de oro szikár
krónikáját átszövi a társadalmi-politikai lelkiismeret furdalás, ami lehántja a történetről a kínálkozó műfaji
kérgeket, és hőseihez hasonlóan csupaszon-védtelenül küzdi magát tovább az
úton, ahol tömegek fordulnak meg, de célba érni csak keveseknek sikerül.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 338 átlag: 5.67 |
|
|
|
|