|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziCarmina megoldjaForgács Nóra Kinga
Carmina o revienta – spanyol, 2012. Rendezte és írta:
Paco León. Kép: Juan Gonzalez Guerrero és Juan Gonzalez Rebollo. Zene: Pony
Bravo. Szereplők: Carmina BArrios (Carmina), maría Leon (María), Paco Casaus
(Antonio), Ana María García (Ani). Gyártó: Andy Joke / Jaleo Films / Paloma
Juanes. Forgalmazó: Cirkó Film kft. Feliratos.
70 perc.
A Carmina
megoldja nem éppen kellemes filmélmény, a maga módján mégis roppantmód
szórakoztató, és habár nem mélyen szántó létdráma, megéri elgondolkodni rajta.
Az 58 éves, láncdohányos bártulajdonos, anya és feleség Carmina családját, és
élete egy hónapját ismerjük meg, erősen kivonatolva, különös fókusszal az
utolsó 24 órára. A 70 perces filmidő eldöntetlenséget jelez: elnyújtott
rövidfilmet vagy egy kevéssé kitalált egészestés mozidarabot látunk? A film
angol címe (Carmina or Blow Up), illetve a végfőcím elején elhelyezett,
Tom Clancy-től idézett „mottó” (miszerint a különbség a valóság és a fikció
között az, hogy a fikciónak kell, hogy legyen értelme) jelzi, hogy bár
Antonioni Nagyításának felidézése erős túlzás, mégis csak kísérletről
van szó. A dokumentumfilmes szituációkból és flashback-ekből kibomló filmmese
filmnyelvében és sztorivezetésében is a hétköznapi valóság és az alkotó
képzelet által irányított fikció konfliktusát tematizálja. Míg Carmina „dokumentumfilm-alanyként”
viselkedik, addig csak elszenvedi az eseményeket. A bárját például kirabolják,
de semmi következménye nem lesz, leszámítva, hogy a csőd szélére kerül, mert
betörésnyomok híján a biztosító sem fizet. Ám abban a pillanatban, mikor kézbe
veszi az irányítást, és egy biztosítási csalással műfaji mederbe tereli a
hétköznapokat, máris működik az egész.
Az
alkoholista férj, a tanulatlan lányanya gyermek, Carmina megtörtsége, az
igazságtalan ítéletek – üres klisének hatnak. Carmina csalása és színjátéka, az
I Will Survive átdolgozott verziójára pergő finálé viszont izgalmas és
hatásos, a vágyott eredményt is eléri a biztosítócégnél. Mi is tehát a
hitelesség titka? Carmina cinkos kacsintása a kamera felé a vége-főcím előtt. Az
egész az irónia idézőjelébe kerül, ami viszont sajnos nem mindig működik a
filmben.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 313 átlag: 5.42 |
|
|
|
|