|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziA házmesterKovács Kata
Dans la cour – francia, 2014. Rendezte és írta: Pierre
Salvadori. kép: Giles Henry. zene: Grégoire Hetzel. Szereplők: Gustave de
Kevern (Antoine), Catherine Deneuve (Mathilde), Jacqueline Moreau (Maillard),
Féodor Atkine (Serge). Gyártó: Les Films Pelléas. Forgalmazó: Vertigo Média
Kft. Feliratos. 97 perc.
A főként
könnyed vígjátékairól ismert Pierre Salvadori korábbi munkái (Mosás, vágás, ámítás, Drágaságom, Semmihasznák) jellemzően a sztárszínészek jelenléte (Audrey Tautou,
Guillaume Depardieu), mintsem művészi megformáltságuk okán maradtak
emlékezetesek – így van ez a jóval kevésbé derűs és eseménydús A házmester esetében is. Bár a filmben a
melodrámai hangvétel vígjátéki elemekkel keveredik, ebben a döntően búskomor
történetben is felbukkan egy rendezői kézjegyként visszatérő motívum, a
kallódó, mihaszna főhős.
Ezúttal azonban nem kicsinyes csalásokba és balhékba
keveredve keresi a boldogulását, hanem egy nagyon is hétköznapi – bár annál
embert próbálóbb – feladatba vág, egy társasház gondnoka lesz. A
zenészkarrierjét depresszióra cserélő Antoine-t (a rendezőként ismert Gustave
Kervern) akár fel is rázhatná a felelősségteli munka, a különös lakók,
megbízatások és persze a gyönyörű Mathilde (Catherine Deneuve), ehelyett mind
mélyebbre süllyed a bánatba. A szereplőket egytől egyig egzisztenciális válság,
kényszerképzetek, álmatlanság és különös szorongások kísértik, a rendezőre
ugyancsak jellemző felszínes karakterábrázolás azonban elveszi a valódi
lehetőséget a tisztességesen teljesítő színészektől, hogy bogaras figuráikat
valódi mélységében megmutassák, vagy éppen karakterfejlődésre bírják őket.
Végül még azt is hiába reméljük, hogy az alagút végén Salvadori vígjátékaiéhoz
hasonló, könnyű megváltás várhat rájuk, de azért a film keserű alaptónusát
helyenként felváltó, már-már szürreális pillanatok derűje kicsit mégis kárpótol
a sok borúért.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 254 átlag: 5.81 |
|
|
|
|