|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
DVDGyilkos irodaPápai Zsolt
Not Safe for Work – amerikai, 2014. Rendezte: Joe Johnston. Szereplők: Max Minghella, JJ Feild, Eloise Mumford. Forgalmazó: Universal. 72 perc.
A hazai dvd-kiadást titokzatos irányelvek
szervezik: kortárs klasszikusok tömege marad ki a mozikból, illetve a dvd- és
BluRay-piacról egyaránt, miközben másod- és harmadrangú produkciók sora kap
bebocsáttatást. A Gyilkos iroda
például ilyen film, fogyasztható, de fals thriller, amely nincs ugyan híján
néhány izgalmasabb pillanatnak, végeredményben azonban éppen a feszültségkeltés
frontján vall kudarcot, elsősorban azért, mert Joe Johnston rendező (Jumanji, Jurassic Park III, Amerika
Kapitány) az információadagolásban elemi hibákat vét. Az expozícióban
idegesen kapkod, mintha maga is elveszett volna a különböző nevek és ügyiratszámok
szövevényében, a kifejtés során viszont lomha: vagy kiszámítható fordulatokkal
operál, vagy pedig olyanokkal, amelyek alig következnek az előzményekből. A
direktor a kíméletlen gyilkológéppel szűk helyre összezárt antagonista jól
ismert meséjét mondja fel: a mészárlás terepe ezúttal egy irodaház-labirintus,
ahol a gyógyszeripari lobbi leleplezésén éjszakai műszakban dolgozik néhány
lézengő ügyvéd. A produkció extra tehertétele, hogy a főszereplővel nem könnyű
azonosulni, az viszont a javára írandó, hogy a fehérgallérosok – akik közé az
ügyvédek is beletartoznak – gusztustalanságai kendőzetlenül kerülnek
bemutatásra.
Extrák: semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 237 átlag: 5.68 |
|
|
|
|