|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
DVDThe Killer Inside MeSoós Tamás Dénes
The Killer Inside Me – amerikai, 2010. Rendezte: Michael Winterbottom. Szereplők: Casey Affleck, Kate Hudson, Jessica Alba. Forgalmazó: InterCom. 109 perc.
Első olvasásra a saját tetteitől elszakadt,
a világot torz logikával racionalizáló pszichopata érdes karaktertanulmánya Jim
Thompson regénye – másodikra már az ötvenes évekbeli mosolykultúra alatt rohadó
hipokrita társadalom felé intézett vádirat. Sodró tempó, húsba vájó brutalitás
és – szó szerint – nyaktörő fordulatok teszik az amerikai bűnügyi irodalom
itthon keveset emlegetett nehézfiújának egyik legsúlyosabb ponyvájává. A
kisregény a Lou Fordban élő gyilkos tetteit, valamint az odáig vezető,
gyerekkori traumákkal kísért utat is felrajzolja, amely alatt a texasi olajboom
felelőtlen nyerészkedésbe torkolló nemzeti bűnére is kitekint.
Ha valaki, hát a műfaji
elvárásokkal kedvtelve játszó, az utóbbi években a Bush-kormány által
elszabadított háborúk borzalmait feltáró Michael Winterbottom lehetett volna
az, aki nemcsak a kisvárosi seriff kifordult gondolkodásmódját, hanem az őt
körbeölelő társadalmat emésztő fekélyt is láttatni tudta volna a thompsoni
szarkazmus árnyalataiban. A kísérletező kedvű rendező meglehetősen konzervatív
és szöveghű adaptációt tett le az asztalra, amely Lounak mind a városszéli
prostituálttal folytatott, szadomazochista szexuális kapcsolatát, mind a helyi
tanárnőt érzelmi függőségbe taszító játszadozását kibontja. A kötelező
sűrítésnek így a lényeg nem, csak az árnyalatok estek áldozatul.
Ezért is érthetetlen,
miért farag Winterbottom szerelmes pszichopatát Thompson hidegvérű antihőséből,
aki önigazoló önreflexiók helyett melankolikus flashbackekben idézi fel a szíve
prostituáltjával és idilli verésekkel töltött éjszakákat. A felpuhított,
érzelmekkel felruházott karakter pont a könyv logikájának mond ellent, amely a
társadalmi elvárások mentén hazudott érzelmek mögött rejlő ürességet tapogatta
körbe. A nihilt és tébolyt inkább csak Casey Affleck csillantja meg
érzékletesen Lou szemében, aki bátor és eszközszegény alakításával – a regény
magyar fordításának hiányában – mégis hiánypótlóvá teszi Winterbottom
jószándékú, de felemás adaptációját.
Extrák: semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 217 átlag: 5.64 |
|
|
|
|