KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Daliás idők

Varga Zoltán

Magyar, 1984. Rendezte: Gémes József. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 80 perc.

Az 1980-as évek első éveiben a Pannónia Filmstúdió a közkedvelt sorozatok epizódjaiból összefűzött nagyfilmek mellett a merész kísérletezések, a formai útkeresés iránt is nyitottnak bizonyult az egészestés animációk terén. Kovásznai György trendindító, minden szabályra fittyet hányó 1979-es Habfürdője után következett Jankovics Marcell látomásos remekműve, a Fehérlófia, majd pedig Nepp József groteszk humort piedesztálra emelő rajzfilmje, a Hófehér is megszületett.

Ebbe a sorba illik Gémes József Daliás időkje is, Arany János Toldi-trilógiájának szabad adaptációja, amely nemcsak hazánkban, de világviszonylatban is egyedülálló, jelentős külföldi díjakkal elismert mű: mintegy három évtizedig az egyetlen egészestés festmény-animációként hivatkozhattak rá, amely a képzőművészethez legközelebb álló animáció-típust megkísérli a történetmeséléssel összeegyeztetni. A festmény-animáció iránti elkötelezettség és az egészestés film rendezésének tapasztalata vezetett a Daliás időkhöz: a Pannónia első külföldi nagyjátékfilmes megbízatásának magyar társalkotójaként a Hugó, a víziló felett bábáskodott a direktor, egyedi rövidfilmjei pedig – nemzetközileg is feltűnést keltett, kiváló darabok – a festmény-animáció és a fekete humorra fogékony, szimbolikus fogalmazásmód összekapcsolásáról tanúskodtak. A fanyar művészet-kritikaként és világvége-vízióként egyaránt felfogható Koncertissimo, a harmónia megtörésének ironikus meséjét tálaló Díszlépés, vagy a halottsiratás társadalmi rítusát fonákjáról láttató Temetés persze nem humorával előlegezi a Daliás időket, sokkal inkább a tömegjelenetek favorizálásával, a mozgásba hozott tömeggel. Vágtató lovagok, nagyszabású csatajelenetek szekvenciái szegélyezik a Daliás időket, melynek a XIX. század végi festészet táblaképeit idéző vizualitása ugyan nem mindig találja meg a mozgó és a statikus elemek kényes egyensúlyát, miként az elnagyolt és a részletgazdag ábrázolásmód váltogatása sem feltétlenül előnyös – a látványalkotás összességében mégis lehengerelheti a nézőt. Noha a főhős hangkommentárja kíséri a képeket, az eredeti változat még rendhagyóbb lett volna: csak zenekíséretet terveztek hozzá – a Műsorpolitikai Bizottság azonban kizárólag szöveggel „emészthetőbbé téve” hagyta jóvá a filmet.

Extrák: Gémes József animációs rövidfilmjei (Koncertissimo; Díszlépés; Temetés), továbbá egy interjúfilm a rendezővel (Mestersége: festő, animátor).

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/12 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11671