|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
DVDÉlni és meghalni Los AngelesbenSoós Tamás Dénes
To Live and Die in L.A. – amerikai, 1985. Rendezte: William Friedkin. Szereplők: William L. Petersen, Willem Dafoe, John Torturro. Forgalmazó: MGM/UA. 111 perc. Ilyen lett volna A francia kapcsolat, ha Friedkin a
nyolcvanas években rendezi: piros-zöld betűs, ízléstelen főcím, elektronikus
dobhangzással büntetett, szintetizátor-vezérelt soundtrack és a hekusfilm
aranykorának megágyazó karakterábrázolási közhelyek („Túl öreg vagyok már ehhez
a szarhoz”). Ám a külcsín és a Miami Vice-áthallások
mögött az Élni és meghalni Los Angelesben
ugyanúgy morálisan ambivalens főhőst mozgató, autósüldözés-történelmet író, az
amerikai bűnváros koszszürke realitásába ágyazott Friedkin-mű, mint az
Oscar-díjakkal kidekorált Francia
kapcsolat volt. A túlpörgő, mániákus zsaruk működésmódját számos munkájában
állhatatosan kutató direktor ezúttal a pénzhamisítók világát dokumentálja olyan
precizitással, mint anno az internacionális drogügyletekét. Olyannyira, hogy az
amatőr művészként és profi pénzhamisítóként dolgozó Masterst üldöző Chance és
Vukovich jardduó történetében metafora-szintre emeli a hamisítást. Nem csak a
thriller kötelező érvényű átverései, hanem a meghasonuló jellemek terén is:
L.A. utcáin rendőr és pénzhamisító, FBI-ügynök és strip-klub előadó mind
maszkot visel (érdemes figyelni Masters nőjének nemi identitásváltozásait), a
privát bosszújáért bárkin áttörtető főhős pedig Masters tükörképévé torzul.
Ugyan
néhány fordulata kifejezetten rosszul öregedett (lásd a John Torturro által
játszott gengszter szabadulását), szürreális atmoszférája, Willem Dafoe perverz
gonosz-alakítása és a finálé csattanója mind a nyolcvanas évekbeli
zsarufilm egyik véres gyémántjává avatják a művet. A zsernyákfilm-toposzokat
óvatosan felborító alkotás akkor sem lett volna jobb, ha a zsánerrevízióiról és
kétélű karakterportréiról hírhedt hetvenes években készül.
Extrák:
semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 762 átlag: 5.62 |
|
|
|
|