|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégElátkozott generációCsejdy András
Wellcome to Hell, dübörög valami brutál trashmetál, a Pulp Fiction-ösre maszkírozott fád macának valaki tüzet ad egy halálfejes öngyújtóval egy Los Angeles-i klubban. Gregg Araki vállaltan felelőtlen és hirdetetten független rendező elkészítette kamasz trilógiájának második darabját, ami garantáltan heteroszexuális, bántóan színes, és szándéka szerint árulkodóan jellemző a ’90-es évek Amerikájára. Három fiatal vág neki kocsival a fluoreszkáló hardcore Kaliforniának, nyomukban levágott fejek, tőből kiszakított karok, amorf tetemek meg az FBI. Véletlenül szaladnak bele pofonokba, önvédelemből mészárolnak le hús és vér videójáték karaktereket, resztelt májat esznek puffasztott burgonyaszirommal és sajtkrokettel, mindig minden 6.66-ba kerül, bagóznak, bagzanak, nyomják a speedet, és fogalmuk sincs, mivégre történnek velük a dolgok, mi keresnivalójuk van a földön. No nem mintha ez zavarná Amyt, akiben boldog és boldogtalan korábbi kedvesét véli felfedezni, vagy X-et, a vad és idősebb szépfiút, aki sorvezető és bédekker a szexben, erőszakban járatlan szerelmesek számára. A legrövidebbet persze a csillogó tekintetű, naiv Jordan húzza, amikor is az amerikai himnusz hangjaira, svastikás mellkasú fitnessfasiszták rituálisan kivágják a filmből. 80 perc szoftpornó, obszcenitás és morbid állapotrajz a generációról, amelynek tagjaiból holnap, na jó, holnapután hivatkozott átlagemberek, szavazó polgárok, családapák és anyák lesznek. Feltéve, hogy megérik. Vacsora előtt, szeretkezés után, az érettségi bankettet követő sivatagi hetekben és jobb híján.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2252 átlag: 5.53 |
|
|
|
|