|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Moziill Manors – Rázós környékBaski Sándor
ill Manors – brit, 2012. Rendezte és írta: Ben Drew. Kép: Gray Shaw. Zene: Plan B. Szereplők: Riz Ahmed (Aaron), Ed Skrein (Ed), Lee Allen (Chris), Keef Coggins (Kirby), Anouska Mond (Michelle). Gyártó: Miceowave / Film London / Ill Manors / Aimmimage. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 121 perc.
A nagyközönség a rappereket máig a félmeztelen nők
gyűrűjében kilós aranyfukszokat lóbáló mű-gengszterekkel azonosítja, holott a
zsánernek léteznek olyan kifejezetten intelligens művelő is, akik szövegeikben
nagyfokú társadalmi érzékenységekről tesznek tanúbizonyságot. Ilyen a brit Ben
Drew, alias Plan B is, aki debütáló albumán (Who Needs Actions When You Got Words) Észak-Londonba kalauzolta el
hallgatóságát, az önkormányzati lakásokban tengődő csonka családok, az
agresszív tinédzserek és az utcát uraló dealerek világába. Az egyes szám első
személyben előadott portrék többsége ugyanazt a tanulságot közvetítette, mint
az Elvis Presley-féle In The Ghetto
évtizedekkel korábban: a környezet determinál, a szülők és a társadalom által
magukra hagyott gyerekek elvadulnak, a testi és lelki nyomor így
újratermelődik.
A Drew által írt és rendezett ill Manors – Rázós környék ennek az egyébként nem túl forradalmi
tételnek hivatott az illusztrációjául szolgálni. A rapper formális filmes
képzésben ugyan nem részesült, de a mozgóképes dramaturgia iránti affinitása
már a második albuma kapcsán megmutatkozott: a The Defamation of Strickland Banks dalai és a kapcsolódó
videoklipek egyetlen összefüggő történetet meséltek el. Az ill Manors narrációjaként ugyancsak a rapbetétek szolgálnak: Plan
B, mint egyszemélyes görög kórus kommentálja a cselekményt, illetőleg beavatja
a nézőket a szereplők múltjába, felvillantva a gyerekkoruk meghatározó
eseményeit. A nagyjából egy hetet átfogó történet helyszíne a londoni Forest
Gate, az a környék, ahol Drew is felnőtt, a szereplők pedig az errefelé „őshonos”
drogdealerek, chavek (balhés fiatalok) és crackfüggő kurvák. A film
időjátékokkal tarkított epizodikus szerkezete a Ponyvaregény-típusú puzzle-mozikat idézi, de Tarantinóval
ellentétben Drew nem idealizálja a gengsztervilágot. A jórészt amatőr színészek
közreműködésével, eredeti helyszíneken és fillérekből forgatott ill Manors, kíméletlen realizmusa és
nyersessége okán inkább a dán Pusher-trilógia
és a This is England rokonának
tekinthető. Drew ugyanakkor nem tud és nem is akar szenvtelen maradni, így a
film az utolsó félórában leplezetlenül melodramatikussá válik. Egy kevésbé
személyes alkotást az efféle hatásvadászat talán hiteltelenítene, de mivel az ill Manors bevallottan a rapzene
népnevelő attitűdjét zsákmányolja ki –, maximális sikerrel –, nem opciója,
hanem kötelessége morális tanmeseként (is) működnie.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 835 átlag: 5.74 |
|
|
|
|