|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
DVDSzökevényvonatPápai Zsolt
Runaway Train – amerikai, 1985. Rendezte: Andrej Mihalkov-Koncsalovszkij. Szereplők: Jon Voight, Eric Roberts, Rebecca De Mornay. Forgalmazó: Fantasy Film. 104 perc. Hogyan festhet az a film, amelyet a hatvanas évek szovjet újhullámának jeles rendezője Akira Kurosawa ötletéből John Boorman Gyilkos túrájának a főszereplőjével készít az Egyesült Államokban? A Szökevényvonat a nyolcvanas évek amerikai filmjének egyik különlegessége, az európai modernizmus remekeit megalkotó (Az első tanító; Aszja Kljacsina története) Andrej Mihalkov-Koncsalovszkij hollywoodi karrierjének csúcsdarabja. Az teszi kiváltképpen érdekessé, hogy a direktornak sikerült a szigorú műfaji keretek között rétegzett figurákat alkotnia és nagy ívű gondolatokat megfogalmaznia, igaz, ennek megvolt az ára: a szereplőkkel való nézői azonosulás megteremtése – mely a tömegfilmben mindig kiemelten fontos – nem ment zökkenők nélkül, és végeredményben ellentmondásos lett.
Az alaszkai hómezőkön masinisztáját vesztett vonat száguld, rajta két überveszélyes, szökevény életfogytossal. A szerelvény egy vegyi üzem felé tart, és csak a két köztörvényes képes megállítani, ráadásul a bűnözőknek a helikopterrel üldözésükre induló, kegyetlen börtönparancsnokkal is meg kell küzdeniük. Koncsalovszkij veretes akcióthrillert épít az ellentmondásos alaphelyzetre, olyanformán, hogy a hősábrázolásban – talán Kurosawa inspirációjára – európai kultúrtörténeti modelleket is felhasznál: a Jon Voight által alakított centrális figura egyszerre rokona III. Richárd királynak (Shakespeare drámája egyébiránt a film végi inzertben konkrétan is megidéztetik) és Goethe „örökké rosszra törő, s jót művelő” Mephistójának.
A Szökevényvonat mindezzel együtt nem egy átintellektualizált film, „tiszta” akcióthrillerként is működik: kiváló ritmusú, látványos szekvenciákkal teli és fordulatos cselekményű mozi. Szomorú, hogy Koncsalovszkijnak később már nem sikerült hasonló produkciókkal előrukkolnia Hollywoodban.
Extrák: Csak előzetes és filmográfiák.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 679 átlag: 5.47 |
|
|
|
|