|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégApám nevébenSchubert Gusztáv
A sok vérfagylaló horror között igazi vérlázító mozi az idei berlini filmfesztivál nagydíjas filmje. Justizmord: e randa szakkifejezésnél már csak jelentése – bírói műhiba, ártatlan vádlott elítéltetése – undokabb. Az igazságügy áldozata ezúttal egy fiatal északír munkanélküli (Daniel Day-Lewis), aki balszerencséjére a Guilford Pub közelében cselleng, amikor azt az IRA terroristák vendégeivel együtt levegőbe repítik. Bizonyíték ugyan nincs ellene, de hát nem elegendő, hogy Gerry Conlon egy rohadt répafejű ír, és éppen arra járt? A legendásan korrekt brit rendőröknek és bíráknak bizony elég. Előítéleteiknek jobban hisznek, mint a vádlott ártatlanságát bizonyító alibinek. Eltüntetik. A szerencsétlen Gerry-vel együtt, akit harminc évre hűvösre tesznek. És – ha már per, legyen kövér – jó pár évre mellézárják szintúgy ártatlan apját, nagynénjét, unokahúgát, barátját. Hetedíziglen az egész „összeesküvő” ír pereputtyot. Még ma is (ott) élnek, ha meg nem haltak, mint Gerry apja. Csakhát a kelták konok, szívós népek – az angol gyepet négyszáz éve nyírják, hétszáz éve az íreket – Gerry egy fortélyos és becsületes angol ügyvédnő (Emma Thompson) segítségével, tizenöt ártatlanul elszenvedett börtönév után végre kiszadul. Hepiend? Ha csak mozi volna, így gondolnám. De Gerry Conlon története megtörtént eset. Amolyan csendes kis századvégi Dreyfus-ügy. Oda se figyeltünk rá 1974-ben. Bármikor megtörténhet újra, ahogy az IRA is serényen robbangat azóta is. Bőven vannak még répafejű írek, és fattyú angolok. Justizmord és plasztikbomba megunhatatlan kedvtelések... meg nem szabadíthat tőle semmiféle felmentő ítélet.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1296 átlag: 5.39 |
|
|
|
|