KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Lockout – A titok nyitja

Géczi Zoltán

Lockout – francia, 2011. Rendezte: James Mather, Stephen St. Leger. Szereplők: Guy Pearce, Maggia Grace, Peter Stormare. Forgalmazó: MediaPro. 91 perc.

Luc Besson szemérmetlenül újrahasznosította a Menekülés New Yorkból alapkonfliktusát, hozzácsapott egy derekas adag, klasszikus kultfilmekből elcsent jelenetet, szerződtetett egy eszményi főszereplőt (Guy Pearce), majd dolgát bevégezve elengedte a produkciót. Korai volt hátradőlni, mert a feltétlen bizalommal felruházott, a hollywoodi profik ligájába átigazolni kívánó James Mather–Stephen St. Leger rendezőpáros sajnálatos módon nem tudott felnőni az egyébiránt szörnyen szórakoztató és élvezetes feladathoz. A Lockout – A titok nyitja az explicit lenyúlások mellett is könnyen lehetett volna egy laza és menő, politikailag abszolút inkorrekt darab, a nyolcvanas évek akciófilmjeinek elbájolóan erőszakos parafrázisa, de a szerkezeti problémákkal küszködő forgatókönyv, a szörnyen gyatra vágás és a markáns rendezői koncepció hiánya miatt csak egy gyenge produkcióra futotta. Guy Pearce abszurd módon flegma badass-karaktere megpróbálja egybetartani a cselekményt, de a válogatott rosszarcokból álló ellenlábasok siralmasan unalmas figurák, a női főszereplő minden karizmát nélkülözően átlagos figura, a 95 perces játékidőt pedig nem tudták kellően izgalmas fordulatokkal tagolni az írók.

Simán összejöhetett volna egy nagyon szerethető film, ha a producer keményebb kézzel és élénkebb figyelemmel igazgatta volna a munkát, így azonban csak annyit lehet bizton megállapítani, hogy a Lockout kudarca az érthetetlenül nagyvonalú és oktalanul magabiztos Luc Besson kudarca, amit csakis Guy Pearce vagánysága emel ki az érdektelen filmek sorából.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/10 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11276