KERESÉS

ARCHÍVUM/TARTALOM

LAPOZÓ

Év

1980/február

• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez

DVD

Isten haragja

Géczi Zoltán

Frailty – amerikai, 2001. Rendezte: Bill Paxton. Szereplők: Bill Paxton, Matthew McConaughey, Powers Boothe. Forgalmazó: FIBIT Media Kft. 93 perc.

Húsz éve pályán lévő, rutinos hollywoodi vénrókák, midőn lehetőséget kapnak a rendezői bemutatkozásra, rendszerint kertvárosi családok szomorú széthullását vagy kelet-európai hadiárvák elregélhetetlen keserveit akarják megfilmesíteni nagy buzgalommal. Bill Paxton azonban egy high concept-thriller mellett tette le voksát; nem nyújtotta markát többért, mint amennyit megfogni is képes volt. A hangulatában az Ószövetség véres–komor miszticizmusát megidéző, szerkezetileg a Közönséges bűnözőkkel rokonítható darab a Hetedik által divatba hozott kinyilatkoztatás-thrillerek képviselője, melyben egy angyali jelenésre hivatkozó családapa (maga a rendező) fiait a szent misszió mellé állítva öli sorban a kockásfüzetbe vésett nevek viselőit. Bőséggel akadnak filmek vallási megszállottság által motivált sorozatgyilkosokról, így a fent vázolt expozíció könnyedén torkollhatott volna érdektelen katasztrófába, de a forgatókönyv nem mellőzi a frissnek ható fordulatokat, a színészválasztás és -vezetés biztos szakmai alapokat feltételez, ami pedig különösen megnyugtató, hogy Paxton okosan alkalmazza a narrátort, holott a mesélő kényes tétele a dramaturgia eszköztárnak, mert a sűrű monológok aggasztó gyakorisággal akasztják meg a cselekményt.

Az Isten haragja ugyan távol áll a revelációtól, de nem fogja magára haragítani a filmbarátokat: a megszokott közhelyek mellett legalább ugyanannyi eredetiséget felmutató, stabil szerkezetű, több mint tisztességes thriller, amely hasonszőrű társai többségével szemben valóban képes a bő másfélórás játékidő erejéig lekötni a nézőt, s még a zsánerben kötelező plot twist problémáját is elegánsan tudja megoldani.

Extrák: filmográfiák, előzetes.